A három kívánság
Dátum: 2010. május 26. 19:36Műfaj: EgyébCimkék: ralpa, három, kívánság |  |
-Tündér vagyok. -Tündér?! Ez a foglalkozásod, vagy a neved? -Hát …, a tündér az tündér. Különben sem azt mondtam, hogy Tündér, hanem hogy tündér. -Az jó. Örökölted? -Mit? A tündérséget? -Igen. Örökölted?
-Ki van ott?
-Ne aggódj, csak én.
-Nem azért, de ez azonosításnak vajmi kevés. Nem sok mindenkit ismerek, aki én-ként azonosíthatná magát.
-Megígéred, hogy nem nevetsz ki?
-Persze.
-Tündér vagyok.
-Tündér?! Ez a foglalkozásod, vagy a neved?
-Hát …, a tündér az tündér. Különben sem azt mondtam, hogy Tündér, hanem hogy tündér.
-Az jó. Örökölted?
-Mit? A tündérséget?
-Igen. Örökölted?
-Elképesztő vagy! Apám eredetileg kohász volt, anyám pedig varrónő. A tizennyolcadik születésnapomra kaptam. Hogy lehet ilyen hülyeségeket kérdezni? Persze, hogy örököltem. Csak az lehet tündér, akinek a felmenői is azok.
-Értem. De ugye nem bántottalak meg? Nem venném a lelkemre, ha lenne a kontómon egy megbántott tündér. Olyan jó fej vagy. Van neved is? Vagy hívjalak egyszerűen Tündérnek?
-Van nevem, de ritkán használom.
-Megmondod?
-Kravscsik.
-Kravscsik? Ejha! Ezt nevezem! Általában szláv területen dolgozol, mi? Inkább Tündérnek foglak hívni.
-Ahogy akarod. Nem is kérdezed meg, hogy miért jöttem?
-Inkább kitalálnám, ha lehet.
-Rendben. Kezdheted!
-Kohászüzemet akarsz nyitni.
-Hát persze, hogy nem.
-Jó tündér vagy?
-Az.
-Olyan tolkien-i mindent-itt-hagyok-nektek-fránya-emberek, vagy mesebeli, mindenkinek-segítek-féle?
-Nem is tudom, inkább az utóbbi.
-Húú, az jó! Nagyon jó! Kívánságok, meg minden?
-Aha.
-Kissé mintha elkedvetlenedtél volna. Baj van?
-Ááá, semmi.
-Eleged van a kívánságokból mi? Értem én! A tieiddel senki nem törődik! Akarod, hogy engem érdekeljenek?
-Megtennéd?
-Várj egy kicsit … Mehet! Első?
-Egy nyugodt hétvége, amikor senki nem zaklat, nem kell mindenféle búnakereszkedett szegénylegényeken, randa vén banyákon, elvarázsolt királyfikon, meg kiábrándult hitetleneken segítenem. Csak feküdnék hanyatt egy zöld réten, nappal hallgatnám a madarak és a szelek hangjait, este pedig számolnám a csillagokat. … Tulajdonképpen egy panellakás bezárt hálószobája is megtenné.
-Ennyi?
-Asszem.
-Elsőnek nem rossz. Nincs ez egy kicsit túl kidolgozva? Úgy olvastam a szakirodalomban, hogy az olyan egyszerű kívánságok dívnak mostanában, mint a terülj-terülj asztalkám, vagy a kacsalábon forgó palota, meg ilyenek.
-Csacska mesék! Ne tudd meg, mi mindent ki nem talál magának az egyszeri ember! A múltkor valaki például világbékét akart.
-Ahogy mostanában Afganisztánt nézem, ez valamiért nem jött be.
-Látnád Irakot! Én mindent megtettem, de pont akkor az egyik kollégámtól valami hülye amerikai fegyvergyáros életreszóló gazdagságot kért.
-Pech és krach.
-Aztán ott volt az a búvalbélelt költő, aki az akarta legyenek híresek a költeményei.
-És?
-Hát híresnek híresek lettek, de hogy egyetlen emberen ennyien röhögjenek az azért nem semmi!
-Vicces volt az emberke?
-Ááá dehogy! Meglincselték, amikor az első felolvasóesten az emberek rájöttek, hogy élőben is pont olyan rossz, mint kinyomtatva.
-Még szoktak lincselni?
-Nem, de ez egyszer kivételt tettek. Egész szakszerűen csinálták. Azt kellett volna kérnie, hogy jók legyenek a versei, de én nem retorikatanár vagyok, hanem fantáziátlan emberek kicsinyes vágyainak beteljesítője.
-Azért a világbéke nem olyan kicsinyes vágy. Nem?
-Nézőpont kérdése. Tudod mennyien élnek mások szenvedéseiből? Mi lenne a politikusokkal, a fegyvergyárosokkal, a katonákkal, a szakértőkkel, a tudósokkal, a haditudósítókkal, a fanatikusokkal, a nagyhatalmakkal és a többivel?
-Valahogy csak meglennének.
-Ugyanmár! Ilyen hozzáállással szoktak az emberek világbékét kérni.
-Rendben. Mi volt a kedvenced? Mármint melyik kívánság.
-Nem is tudom. Azért volt több is. Lássuk csak. Volt az az apró angol gentleman. Ő jó fej volt. Ki nem találnád mit akart!
-?
-Ne kelljen többé keménykalapot hordania.
-Ez elég egyszerűen hangzik.
-Én az egyszerű óhajokat szeretem.
-Meg tudlak érteni. Elintézted?
-El. Tuareget csináltam belőle. A turbán kizárja a keménykalap viselését.
-Ebben is van valami. Mindenesetre érdekes megközelítés.
-Azóta viszont boldog az öregúr.
-Jó rendben. Mi lenne a második kívánságod, ha tehetnéd?
-Ez már kicsit vicces. Sokat gondolkodtam rajta, de már tudom. Szeretnék egy tatut!
-Tatut?
-Igen, egy tatut. Borzasztóan aranyos állatok. Nem utolsó sorban egy rendes tatunak annyi örve van, mint egy macskának élete. Kilenc. Én egy kilencörves tatut szeretnék. Plussz-mínusz egy.
-Egy tündérnek ez azért nem lehet olyan nagy gond. Miért nincs neked tatud?
-Tudod a zaklatott életmód, egyszer itt, másszor amott. Hol Japánban teremtek egy kiváló kosarast, hol Brazíliában mentek meg egy talpalatnyi esőerdőt. Aztán pedig Dél-Afrikában varázsolok egy oroszlán farka végére bojt helyett lufit. Ezt egy tatu nem bírná. Az egy nyugodt, nyugalmat kedvelő állat. Pedig olyan aranyos!
-Bértartás?
-Mi az, hogy bértartás?
-Arra nem gondoltál, hogy szerzel egyet és valakinek odaadod, hogy vigyázzon rá?
-Hmmm, nem rossz ötlet. De vajon ki vállalna be egy tatut?
-Az oroszok biztos odalennének egy mamyért. Szerintem minden orosznak két álma van. A vodkásüveg és egy tatu. De van egy harmadik vágyad is, ha nem tévedek.
-Van, bár némileg szégyellem.
-Tündér vagy, nincs mit szégyellened. Talán a hosszú életet és az emberiség történelmét leszámítva, amiről, ha jól érzékelem ti nagyban tehettek.
-Már miért tehetnénk róla?
-Nem rémlik? Világbéke, vagy mégsem? Fogadjunk, hogy a Titanichoz is közötök volt.
-Nem sok. Az egyik szerencsétlen azt kívánta, hogy a kapitány jusson a legjegesebb pokolba, amiért meleg volt a söre. Tán egy kicsit eltúloztuk a dolgot, de a végeredmény tulajdonképpen tökéletes volt.
-Ahogy nézzük. Pompei?
-Arról igazán nem tehettünk. Féltékenységi roham volt egy szomszédos város vezetője részéről.
-Isteni, vagyis tündéri. Maják, aztékok, az indián birodalmak bukása?
-Cortez az aranyerétől vérszemet kapott. A kívánság már majdnem mindegy.
-Te jó ég! Minden jó és rossz, ami a történelmünk során velünk történt közvetve a ti művetek. Ugye?
-Tulajdonképpen igen. A második világháborútok egy hirtelen ötlettől vezérelt, át nem gondolt harmadik kívánság volt.
-Mi volt a kívánság?
-A. H. összefutott a nagybátyámmal, de egyikük sem számított a másikra. H.-nak nem voltak kimondott, vagy átgondolt vágyai, így azt mondta, ami eszébejutott: le tudjon rajzolni egy szvasztikát, Braun kisasszony észrevegye és a végzetes kívánság pedig az volt, hogy a kedvenc szava, a Lebensraum mindenhol ismert szó legyen. Tegyük hozzá, hogy a nagybátyám sem volt egy lángész, arról nem is beszélve, hogy nem igazán bírta az embereket.
-Marha jó, egy ütődött tündér és egy izgága törpe pármillió ember életébe került.
-Azért az is közrejátszott, ahogy a művelt lengyel mondaná: homo homini lupus. Nem kellett az embereket olyan sokat inspirálni a dolgokra. Csak a kezdő löket kellett és ti máris boldogan haraptátok át egymás torkát.
-Na ja.
-Azt tudtad, hogy a budapestiek büszkesége, a Szabadság szobor pedig egy serfőző titkolt vágya volt eredetileg? Örök emléket akart állítani kedvenc italának. Feltűnt, hogy úgy néz ki, mint egy sörnyitó? No, nem véletlen.
-Mik vannak! Kezdek nem hinni a fejlődésünkben és a történelmünk tényeiben. Ha jól értem, csupa kisstílű ember elnagyolt vágyai alakították a világot olyanná amilyen.
-Igen. Órákig tudnám még sorolni.
-Inkább nézzük mi a harmadik kívánságod!
-El kéne olvasnod ezt az üzenetet. Neked szól, de figyelmeztetlek, nem rajtam múlik.
-Rendben, azért ad csak ide.
-Ne aggódj, csak én.
-Nem azért, de ez azonosításnak vajmi kevés. Nem sok mindenkit ismerek, aki én-ként azonosíthatná magát.
-Megígéred, hogy nem nevetsz ki?
-Persze.
-Tündér vagyok.
-Tündér?! Ez a foglalkozásod, vagy a neved?
-Hát …, a tündér az tündér. Különben sem azt mondtam, hogy Tündér, hanem hogy tündér.
-Az jó. Örökölted?
-Mit? A tündérséget?
-Igen. Örökölted?
-Elképesztő vagy! Apám eredetileg kohász volt, anyám pedig varrónő. A tizennyolcadik születésnapomra kaptam. Hogy lehet ilyen hülyeségeket kérdezni? Persze, hogy örököltem. Csak az lehet tündér, akinek a felmenői is azok.
-Értem. De ugye nem bántottalak meg? Nem venném a lelkemre, ha lenne a kontómon egy megbántott tündér. Olyan jó fej vagy. Van neved is? Vagy hívjalak egyszerűen Tündérnek?
-Van nevem, de ritkán használom.
-Megmondod?
-Kravscsik.
-Kravscsik? Ejha! Ezt nevezem! Általában szláv területen dolgozol, mi? Inkább Tündérnek foglak hívni.
-Ahogy akarod. Nem is kérdezed meg, hogy miért jöttem?
-Inkább kitalálnám, ha lehet.
-Rendben. Kezdheted!
-Kohászüzemet akarsz nyitni.
-Hát persze, hogy nem.
-Jó tündér vagy?
-Az.
-Olyan tolkien-i mindent-itt-hagyok-nektek-fránya-emberek, vagy mesebeli, mindenkinek-segítek-féle?
-Nem is tudom, inkább az utóbbi.
-Húú, az jó! Nagyon jó! Kívánságok, meg minden?
-Aha.
-Kissé mintha elkedvetlenedtél volna. Baj van?
-Ááá, semmi.
-Eleged van a kívánságokból mi? Értem én! A tieiddel senki nem törődik! Akarod, hogy engem érdekeljenek?
-Megtennéd?
-Várj egy kicsit … Mehet! Első?
-Egy nyugodt hétvége, amikor senki nem zaklat, nem kell mindenféle búnakereszkedett szegénylegényeken, randa vén banyákon, elvarázsolt királyfikon, meg kiábrándult hitetleneken segítenem. Csak feküdnék hanyatt egy zöld réten, nappal hallgatnám a madarak és a szelek hangjait, este pedig számolnám a csillagokat. … Tulajdonképpen egy panellakás bezárt hálószobája is megtenné.
-Ennyi?
-Asszem.
-Elsőnek nem rossz. Nincs ez egy kicsit túl kidolgozva? Úgy olvastam a szakirodalomban, hogy az olyan egyszerű kívánságok dívnak mostanában, mint a terülj-terülj asztalkám, vagy a kacsalábon forgó palota, meg ilyenek.
-Csacska mesék! Ne tudd meg, mi mindent ki nem talál magának az egyszeri ember! A múltkor valaki például világbékét akart.
-Ahogy mostanában Afganisztánt nézem, ez valamiért nem jött be.
-Látnád Irakot! Én mindent megtettem, de pont akkor az egyik kollégámtól valami hülye amerikai fegyvergyáros életreszóló gazdagságot kért.
-Pech és krach.
-Aztán ott volt az a búvalbélelt költő, aki az akarta legyenek híresek a költeményei.
-És?
-Hát híresnek híresek lettek, de hogy egyetlen emberen ennyien röhögjenek az azért nem semmi!
-Vicces volt az emberke?
-Ááá dehogy! Meglincselték, amikor az első felolvasóesten az emberek rájöttek, hogy élőben is pont olyan rossz, mint kinyomtatva.
-Még szoktak lincselni?
-Nem, de ez egyszer kivételt tettek. Egész szakszerűen csinálták. Azt kellett volna kérnie, hogy jók legyenek a versei, de én nem retorikatanár vagyok, hanem fantáziátlan emberek kicsinyes vágyainak beteljesítője.
-Azért a világbéke nem olyan kicsinyes vágy. Nem?
-Nézőpont kérdése. Tudod mennyien élnek mások szenvedéseiből? Mi lenne a politikusokkal, a fegyvergyárosokkal, a katonákkal, a szakértőkkel, a tudósokkal, a haditudósítókkal, a fanatikusokkal, a nagyhatalmakkal és a többivel?
-Valahogy csak meglennének.
-Ugyanmár! Ilyen hozzáállással szoktak az emberek világbékét kérni.
-Rendben. Mi volt a kedvenced? Mármint melyik kívánság.
-Nem is tudom. Azért volt több is. Lássuk csak. Volt az az apró angol gentleman. Ő jó fej volt. Ki nem találnád mit akart!
-?
-Ne kelljen többé keménykalapot hordania.
-Ez elég egyszerűen hangzik.
-Én az egyszerű óhajokat szeretem.
-Meg tudlak érteni. Elintézted?
-El. Tuareget csináltam belőle. A turbán kizárja a keménykalap viselését.
-Ebben is van valami. Mindenesetre érdekes megközelítés.
-Azóta viszont boldog az öregúr.
-Jó rendben. Mi lenne a második kívánságod, ha tehetnéd?
-Ez már kicsit vicces. Sokat gondolkodtam rajta, de már tudom. Szeretnék egy tatut!
-Tatut?
-Igen, egy tatut. Borzasztóan aranyos állatok. Nem utolsó sorban egy rendes tatunak annyi örve van, mint egy macskának élete. Kilenc. Én egy kilencörves tatut szeretnék. Plussz-mínusz egy.
-Egy tündérnek ez azért nem lehet olyan nagy gond. Miért nincs neked tatud?
-Tudod a zaklatott életmód, egyszer itt, másszor amott. Hol Japánban teremtek egy kiváló kosarast, hol Brazíliában mentek meg egy talpalatnyi esőerdőt. Aztán pedig Dél-Afrikában varázsolok egy oroszlán farka végére bojt helyett lufit. Ezt egy tatu nem bírná. Az egy nyugodt, nyugalmat kedvelő állat. Pedig olyan aranyos!
-Bértartás?
-Mi az, hogy bértartás?
-Arra nem gondoltál, hogy szerzel egyet és valakinek odaadod, hogy vigyázzon rá?
-Hmmm, nem rossz ötlet. De vajon ki vállalna be egy tatut?
-Az oroszok biztos odalennének egy mamyért. Szerintem minden orosznak két álma van. A vodkásüveg és egy tatu. De van egy harmadik vágyad is, ha nem tévedek.
-Van, bár némileg szégyellem.
-Tündér vagy, nincs mit szégyellened. Talán a hosszú életet és az emberiség történelmét leszámítva, amiről, ha jól érzékelem ti nagyban tehettek.
-Már miért tehetnénk róla?
-Nem rémlik? Világbéke, vagy mégsem? Fogadjunk, hogy a Titanichoz is közötök volt.
-Nem sok. Az egyik szerencsétlen azt kívánta, hogy a kapitány jusson a legjegesebb pokolba, amiért meleg volt a söre. Tán egy kicsit eltúloztuk a dolgot, de a végeredmény tulajdonképpen tökéletes volt.
-Ahogy nézzük. Pompei?
-Arról igazán nem tehettünk. Féltékenységi roham volt egy szomszédos város vezetője részéről.
-Isteni, vagyis tündéri. Maják, aztékok, az indián birodalmak bukása?
-Cortez az aranyerétől vérszemet kapott. A kívánság már majdnem mindegy.
-Te jó ég! Minden jó és rossz, ami a történelmünk során velünk történt közvetve a ti művetek. Ugye?
-Tulajdonképpen igen. A második világháborútok egy hirtelen ötlettől vezérelt, át nem gondolt harmadik kívánság volt.
-Mi volt a kívánság?
-A. H. összefutott a nagybátyámmal, de egyikük sem számított a másikra. H.-nak nem voltak kimondott, vagy átgondolt vágyai, így azt mondta, ami eszébejutott: le tudjon rajzolni egy szvasztikát, Braun kisasszony észrevegye és a végzetes kívánság pedig az volt, hogy a kedvenc szava, a Lebensraum mindenhol ismert szó legyen. Tegyük hozzá, hogy a nagybátyám sem volt egy lángész, arról nem is beszélve, hogy nem igazán bírta az embereket.
-Marha jó, egy ütődött tündér és egy izgága törpe pármillió ember életébe került.
-Azért az is közrejátszott, ahogy a művelt lengyel mondaná: homo homini lupus. Nem kellett az embereket olyan sokat inspirálni a dolgokra. Csak a kezdő löket kellett és ti máris boldogan haraptátok át egymás torkát.
-Na ja.
-Azt tudtad, hogy a budapestiek büszkesége, a Szabadság szobor pedig egy serfőző titkolt vágya volt eredetileg? Örök emléket akart állítani kedvenc italának. Feltűnt, hogy úgy néz ki, mint egy sörnyitó? No, nem véletlen.
-Mik vannak! Kezdek nem hinni a fejlődésünkben és a történelmünk tényeiben. Ha jól értem, csupa kisstílű ember elnagyolt vágyai alakították a világot olyanná amilyen.
-Igen. Órákig tudnám még sorolni.
-Inkább nézzük mi a harmadik kívánságod!
-El kéne olvasnod ezt az üzenetet. Neked szól, de figyelmeztetlek, nem rajtam múlik.
-Rendben, azért ad csak ide.
„Ébresztő! Jó reggelt kívánok!”
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 6 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. ralpa (#19868) | 2010. június 03. 13:04 |
Vagyis a fél duplája? | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#19799). |
|
2. Nem Tom (#19799) | 2010. május 31. 08:51 |
A szimpla, durván a dupla fele. | |
Válasz ralpa hozzászólására (#19797). |
|
3. ralpa (#19797) | 2010. május 30. 22:28 |
Szimla? Az mi? Egy város Észak-Indiában? | |
Válasz Mimi hozzászólására (#19796). |
|
4. Nem Tom (#19792) | 2010. május 30. 14:50 |
A mimi gépében vannak ilyen hsz sablonok, és most ezt találta meg, ezért aztán nem érdemes meghatódni. (Bocs mimi vicceltem, de csak szimpla irigységről van szó) | |
Válasz ralpa hozzászólására (#19781). |
|
5. ralpa (#19781) | 2010. május 27. 21:17 |
Előbb-utóbb meg fogok hatódni. | |
Válasz Mimi hozzászólására (#19780). |
|
6. ralpa (#19774) | 2010. május 27. 15:41 |
Köszönöm. Tartok tőle, hogy nem fogok tudni újat mutatni lassan (lassan) Nektek. Kénytelen leszek ismét nekiállni írni. | |
Válasz Mimi hozzászólására (#19771). |
|
