A hazaáruló

Szerző: ralpaDátum: 2010. április 30. 10:45

Műfaj: PrózaCimkék: ralpa, hazaáruló

Szergejjö élte mindennapjait, ahogy minden ember, aki éli a mindennapokat. Amikor a Nap felkelt, álmosan köpenybe burkolózott, s gondoskodott a mindennapi koffein adagja 20%-áról. Nem szerette a munkáját, így nap, mint nap egy fél órával előbb kelt, hogy felkészítse magát testileg-lelkileg.

Kávét ivott, zuhanyozott, fogat mosott, majd összekészítette az aznapi anyagot, mely munkája elengedhetetlen része volt.

Évről évre egyre nehezebben viselte a megpróbáltatásokat, de a piac már csak ilyen. Könyörtelen és az nyer, aki korábban kel, aki rámenősebb, aki tudja mit akar eladni. Szergejjönek mindene megvolt, ami ehhez a munkához kellett. Hosszú évek fáradságos munkájával dolgozta ki azt a stratégiát, melyből egy fikarcnyit sem engedett és amely több-kevesebb sikerrel, de mindig hozta, amit várt tőle. A katalógusok, a táblázatok és a számtalan szórólap mind az ő műve volt. Ezeket most szépen bőr táskájába pakolta a megadott sorrend szerint és kilépve az ajtón gondosan bezárta maga után. Az utcán, az erős napsütésben hunyorogva kereste autóját, majd két pity-pity után gyorsan beszállt.

Nem akart a szomszédokkal találkozni, mióta kiderült, ki is ő valójában és mit tesz a hazájával. Ők ezt nem érthetik. Ő mindig a haza érdekében cselekszik és mindig ezt tartotta szem előtt. Dühösen dudált rá a figyelmetlen biciklisre, aki jó íjászhoz méltón megmutatta, megvan még az a bizonyos ujja. Ez azonban valamiért újra kijózanította és lecsillapította Szergejjöt.

Összeszedte a gondolatait és megpróbált a mai napra koncentrálni, mely mindennél fontosabb volt. Ez volt az a nap, mely meg fogja oldani minden problémáját és örökre jólétet biztosít. Érezte, a mai ügyfelek bármit megadnak majd az árujáért, csak rámenősnek kell lennie, tudni mit akar.

Közben egyre jobban közeledett a Csarnokhoz, ahol a vevőkkel kellett találkoznia. Úgy érezte felkészült, mindent meg tud tenni azért, hogy nyélbe üsse az üzletet.

Még a parkolóval is szerencséje volt – pedig ez nála mindig az adott nap ómenje volt – kézbe fogta a táskáját és belépett a Csarnokba. Lassan, ráérősen megkereste a megbeszélt helyet, kipakolta az előre összekészített anyagot és várt az ihletett pillanatra.

Öt hosszú perc elteltével érezte itt az ő ideje, megköszörülte a torkát és hangosan így kiáltott:

-Eladó! Olcsó, jó minőségű haza, akár részletre is ELADÓÓÓÓ!