vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

A hiúz esete a Tigrissel, a Pumával és az Oroszlánnal

Műfaj: VersCimkék: éltettek, mindig, mesék, engem

 

 

A hiúz esete a Tigrissel, a Pumával és az Oroszlánnal

 

 

Volt egyszer egy nagyerdő,

Benne lakott Tigris Ernő,

Vele lakott Oroszlán Tamás,

Meg a puma, senki más.

Így éltek ők itt hármasban,

Csendben és harmóniában.

Egyszer aztán híre jött,

Egy hiúz az erdőbe szökött.

Lett is itt nagy riadalom,

S az öreg házban sokadalom.

Mind a hárman remegtek,

Mit is mondjak, jöttek-mentek.

Elrejtettek néhány csapdát,

Hogy a hiúzt elriasszák.

Teltek-múltak a napok,

De a hiúz nem mutatkozott.

Aztán az egyik napon

Az avar csendesen hortyogott.

Fogtak gyorsan egy nagy villát,

A leveleket megpiszkálták.

A sok levél megmozdult,

Földbe gyökerezett a lábuk.

Ringatózott, izgett-mozgott,

Ami még ott az előbb hortyogott.

Előkerült a négy lába,

Nyújtózott is nem sokára.

Álmosan reájuk nézett,

Nem értette ám őket.

Miért fogják rá a nagy villát,

Nem csinált ő nagy galibát.

Csak elfáradt a gyaloglásban,

Indult is volna tovább holnap.

Nem tudta, hogy mi tévő is legyen,

Csak ült ott az avarban csendesen.

A három barát körbe járta,

Jól megnézte, megvizsgálta.

Ekkor szólt Tigris Ernő:

- Nem is olyan veszedelmes ő! 

- Nem úgy van az, kis barátom!

Honnan veszed? Nem tudhatom.

- Csak nézd meg jól! – mondta Tamás.

- Jó barát ez, nem is más!

- Ki is vagy? – kérdezte Puma Huba.

- Csak egy hiúz valahonnan.

- Honnan jössz, s merre tartasz?

- kérdezte még mindig Puma Huba.

- Messziről, de messzire – mondta.

A három barát összenézett,

Egy pár lépést hátra lépett.

Nem volt idő tanácskozni,

Mert még sokat kellett dolgozni.

Ekkor megszólalt Tigris Ernő,

Közülük ő volt az első:

- Itt maradhatsz, ha akarod,

De a szemem rajtad tartom.

Bólogatott a többi kettő,

Így folytatta Tigris Ernő:

- Van még egy szobánk,

S ha nyugton maradsz,

S velünk dolgozol sokat,

Lesz mi nálunk vigadalom,

Remek lesz a hangulat nagyon.

S a hiúz erre mit is mondott,

Szeme egyből könnybe lábadt,

Nem akarta azt elhinni,

Hogy lettek neki barátai.

Így éltek ők már négyesben,

Nagyerdőben, békességben.

Senki nem zavarta őket,

Így lett vége a mesének.

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket