A karmester és a kórus
Dátum: 2011. július 03. 20:19Műfaj: EgyébCimkék: humor |  |
Ilyesmi, is csak a zene világában fordulhat elő: A kórus hite szerint, a karmestert Ők választották, ez okból majd elnéző magatartást tanúsít velük szemben.
A kórus hite szerint, a karmestert Ők választották, ez okból majd elnéző magatartást tanúsít velük szemben.
A karmester meg volt győződve arról, hogy különös jótétemény a kórus számára, hogy szárnya alá vette őket, ezért a kórus minden kívánságát gondolkodás nélkül teljesíteni fogja. Néhány apró mozzanat azonban előre vetítette a sötét jövőt: A kórustagok többsége még soha sem énekelt nyilvánosan, tehát fogalma nem volt, hogy egyáltalán képes e rá. A karmester viszont, nem tudott kottát olvasni, azt vezényelte, amit a zongorista lejátszott neki.
A várható magas jövedelem, no meg a becsvágy elsöpörte az aggályokat, az első előadásra lelkesen készült mindenki. Az előzetes próbákat nem tartották szükségesnek, sőt a főpróbát is felesleges időpocsékolásnak minősítették. Nem csoda, hogy az előadás megbukott.
A régi kórustagok úgy döntöttek, hogy az alacsony díjazás a fő oka sikertelenségüknek, ezért megszavazták, hogy a következő időben az eddigi javadalmazásuk kétszeresét kapják. Ezt követően megállapították a karmester egyszemélyi felelősségét, és új pályázatot írtak ki, amiben már feltételként szerepelt a kottaolvasó képesség. Abban is megállapodtak, egymással, hogy a régi kottatartók nem elég biztonságosak –folyton ingadoznak- ezért a legmodernebb -légypiszok és köpködés ellen védett- modellt szereztetik be. A basszusok között akadt néhány okvetetlenkedő, hogy esetleg, talán a kórustagokkal is lehet valami gond, de mint kisebbségi véleményt azonnal elvetették.
Az új karmester tudott kottát olvasni, szükségesnek tartotta a gyakori próbákat, és némi érzéke is adatott a előadásra szánt művek kiválasztásához, tekintettel a kórus képességeire. A kórus részéről viszont, hiányzott az-az osztatlan öröm, amit a karmester szakmai képességei válthattak volna ki. A tenorok -szárnyaló, de kissé kókadt, szólama- valami liberalizmust hiányolt a karmester, és az alt szólam kirívóan azonos álláspontjából. A szopránok arról suttogtak egyre hangosabban, hogy a karmester eltulajdonítja a kórus pénzeit, a basszusok egyenesen hazugsággal vádolták. A szólamokból kimaradtak, külön énekkari körökbe tömörültek, és onnan próbálták lebeszélni, a többi kórustagot, az éneklésről
Az egyes szólamok -szimpátiájuknak megfelelően- hol részt vettek a próbákon hol nem, a karmester úgy gondolta, hogy énekkari reformokat vezet be, talán ez a nagy feladat eggyé kovácsolhatja a szólamokat. A Carmina Burána előadására gondolt. Az altok lelkesedtek (nem tudták milyen nehéz a feladat) a tenorok fanyalogtak, hogy ezt Ők már régebben kitalálták, és a karmester lenyúlta az ötletüket. A basszusok egyenesen Orff támadásnak tekintették a kórus ellen, és kivitelezhetetlennek tartották, pláne, hogy több szereplővel kívánta az előadást biztosítani. Javasolták a karmesternek, mondjon le, a basszusoknak van saját karmestere ő képes mindent megoldani.
A kórus többsége a karmester maradása mellett döntött, de a nagy feladat összekovácsoló ereje, mintha késlekedne.
A díjazások esedékes növelését, azonban minden kórustag lelkesen támogatta.
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Bányai János (#24167) | 2011. július 05. 17:04 |
Pedig "ősrégi" 2007 -ben írtam. | |
| |
2. Jones Brigitta (#24166) | 2011. július 05. 08:25 |
:) Kicsiben is az megy, ami nagyban. Jóóóó! | |
| |
