A két nap (Változás)
Dátum: 2008. május 12. 10:44Műfaj: VersCimkék: vers, szeretet, érzések |  |
A nap ma ismét legyőzött, mert
azt hiszem, hogy megint felismert,
de ma nem kínzott fényével engem,
s még a végén azt kell majd hinnem
hogy kedvel, mert a szemem nem akarja,
nem süti ki, ha semmi nem takarja,
nem akar megvakítani örök időkre,
s lelkemet égetve nem teszi azt tönkre,
most csak világít nekem, rendesen,
s az arcom melegíti, lágyan, kedvesen,
ahogy a te csodás fényed is teszi, simogatva,
mindig kedves ragyogással hívogatva,
hogy ha valami bánt mondjam el neked,
s mint most a napsütés, bánatom elveszed.
Ha a nap kedvel, hát én is feladom harcom,
s kedves melegébe tartom fáradt arcom,
és én is megpróbálom szeretni majd őt,
mint a mindennél fontosabb, legkedvesebb nőt.
És akkor lesz majd nekem két napom,
s az űrt, mit hagyott a keserű bánatom,
lelkemből átadom, hogy fénnyel megtöltsétek
s lényem ragyogó csodában megfürösszétek,
akkor ti lesztek számomra az élet,
ami eztán már boldogan érhet véget
bármikor, ha kell, én megyek majd örömmel,
és nem küzdök majd a keserű könnyekkel,
mert ti csodás boldogságot adtatok
azzal, hogy nekem is ragyogtatok.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
