A Lék
Dátum: 2008. december 11. 11:12Műfaj: VersCimkék: ars poetica |  |
Léket vág a sors a jégbe,
fáj a jégnek léke éle.
Figyel a sors egyáltalán,
hogy amit vágott, lélek talán?
Dinnyét eszik ember, édest,
léket néz vagy vágott mézet?
Figyel ember egyáltalán,
hogy amit vágott, lélek talán?
Szüzet döfköd fiúgyémánt,
lyukat néz vagy fénylő dívát?
Figyel fiú egyáltalán,
hogy amit elvett, lélek talán?
Gödröt ás a férfi, ültet.
A mélynek örül, vagy mit kivett?
Figyel férfi egyáltalán,
hogy amit kivett, lélek talán?
...
Télen teszik, halat fognak,
de én mit nézek, a lyukat?
Jeget nézek, kivett jeget,
ahogy eldobják, mint rossz fedelet!
Sokan vannak, kopogtatnak,
finom, szagos, "lékelj! rajta!"
De ki nézi magát a léket,
mikor édes kúpja szájba téved?!
Szűzzel hálni, testi érdem,
vért szerelemmel kell vennem!
De ki nézi a lány fájdalmát,
mely a szív hártyáján is átvág?
És a kubikoló ember,
ki ültet erénnyel, becsülettel?
Tudja? Érti?, hogy a kivett föld
éppen annyi, mint a gödör?
...
Az a jég, mely nem kap léket
Nem ad halat, csak vízszint tavat!
Az a dinnye, mely nem ad léket
Mint tök a melegben, úgy rohadjon meg!
Az a lány, kit véd a páncél
nem ad gyermeket, hiába kér!
Az a föld, mely nem kap gödröt
rejthet halottat, de nem ad élőt!
...
És,
Az a sors, mely nem kap léket
csak hús és vér meg csont és belek...
Na az! Hite tökéletes örömében
ismeri és tudja? Hogy mi a LÉLEK?
Nincsen lélek boldogságban,
mely nem kap lékeket a sorsában!
Szeretem magam és szeretek mást,
hideg fénnyel a ragyogást!
Szeretem világom és benne a sorját,
mely lelkem csipkéit járja át.
És szeretem bánatom! Gyötrelmem! ÉVEIT!
Hol értem értelmét a léknek,
és emlékeivel együtt értem "egészen",
mit én úgy hívok: egy ÉLET!
