Alkonyodik

Szerző: claraDátum: 2008. december 18. 16:01

Elpihen a táj, csitul a határ,
az ég is felölti vöröses bársonyát.
Madarak rebbennek fázva,dideregve,
s repülnek messze a fellegekkel.

Csendes a folyópart,sehol egy lélek,
magányos farönk úszik egyre messzebb.
Amott a domboldalon a fenyvesekre
sötét leplét boritja a közelgő este.

Öreg kandelláber fénye világit,
a parkban egy kopott pad üresen ásit.
Kóbor kutyák csaholása ide hallatszik,
a vén fa ágai közt halkan susog a szél.

Csendes a forgatag a város szivében,
gyenge eső áztatja lépteink nyomát.
Lassan kigyúlnak majd az esti fények,
s végre a fáradt vándor is hazatalál.

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. clara (#6556)	2008. december 20. 07:55
Kedves Rézi! Ennek csak örülök! Köszönöm,hogy olvastad! Erika
Válasz Rézi hozzászólására (#6555).

2. Rézi (#6555)	2008. december 20. 06:51
Hát én ezt többféleképpen is értem......garat,Rézi.