vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Álló idő

Műfaj: PrózaCimkék: idő, boldogság

A történet tipikus,semmi új nincs benne. Néhányan,sőt sokan magukra ismernek majd. Nem a történet,nem az ítélet,maga az érzés,a hangulat,ahogy áll az idő.

A hajnali szellő meglobogtatja a függönyt,mely száll a szoba közepe felé,ahol az ágy áll.
Két test.
A nő szeme nyitva...
A férfi még alszik.
Halk szuszogása teljesen betölti a kis szoba légterét.
A nő sóhajt és elmosolyodik.
A szellő,az illat,a szuszogó hang....mind a boldogság érzetét keltik benne.
Övé ez a nap.
Övé a férfi.
Övé a világ.
Áll az idő.
Nem mozdul csak a függöny.
A nő a férfi karjához ér,szinte símogatóan szól hozzá,felébreszti.
És indul a reggel.Indul az óra.
A férfi felöltözik sietve és elindul.
Elindul a saját élete felé.
A boldogságból a kilátástalanságba.
A biztosba.

Haza.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. Sonkoly Éva   (#2875)

2008. augusztus 18. 10:54

Tökéletes képet festettél a mai "idő"kről. A vége, az az egy szó... Remek! Üdv! Éva