vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Alszik a város

Műfaj: VersCimkék: elmélkedés

Olyankor élek igazán, mikor alszik a város,
a Hold fényes udvara a semmivel határos,
a csillagokig ér a kinyújtott kezem,
az árnyak világában otthon a végtelen…..!
A vágyak nem csitulnak el, csak néha alszanak,
a levelek méla álmát mesélik halk szavak,
szárnyak nélkül szállok, a szürke ég alatt
amerre szivárvány fénylik, és csendes patak
sodorja el a ködből szőtt fátylakat.
S a  felhők álmát meg sem zavarva
oson a lét a másik partra...,

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.