vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

A magány pályaudvarán...

Műfaj: VersCimkék: magány


Csak álltam tétován a pályaudvaron,
mint egy látogatóba érkező rokon,
aki nem tudja kihez érkezett,
és sehol nem lát egy felemelt kezet.
A kihalt vágány mellett lábnyomok,
s hiába sikoltok: Én itt vagyok!
Válasz nincs, csak csendes szél oson,
a port seperve át a peronon.

Aztán tömeg, már másik helyen.
De ott sem fogják meg a kezem,
senki nem ölel mosolyogva át,
csak várjuk az élet gyorsvonatát,
ami majd elvisz, vagy éppen érkezünk,
az arcokon emlékek megkövült
árnyéka látszik,
a napfény -akár egy kisgyerek,-játszik
hol eltűnik,- hol visszajön.

Hangokat hallok. Valaki köszön.
Egy pillanatra visszajön
a tegnap, vagy a tegnap előtt.
Látom a hideg kezek között
a bokorról szakított orgonát,
ami már soha nem éli át
a hajnalban hulló harmatot.
S amikor kopott,
viseltes kabátját összefogva,
a bakter lámpát emel a magasba,
már tudom hogy maradok....

Magányom akár az eldobott,
útszélen heverő kabát,
csak hideg szél járja át
a gyűrött ráncokat,
értéke nincs, és ott marad
míg megjön megint a tél....

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 10 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. idegen   (#23156)

2011. március 06. 20:15

Ugyan megfogadtam hogy nem reagálok a személyeskedő hozzászólásokra, ám úgy tűnik mindig vannak kivételek. Sem megvédeni,sem pedig megtámadni nem akarok senkit. Puszta tényeket közlök. Mivel a hozzászólás nem a vershez szól hanem egy másik hozzászólóhoz, kénytelen vagyok. Nem. Nem a kedvesem. Sőt! Be kell vallanom nem is ismerem. Néhány hozzászólás, komment alatt olvastam a nevét. ........... Igen. Miattam lépett be. És valóban nem vet rá jó fényt. Ám mivel én csupán irodalmi érdeklődésből olvasgatok az oldalon,/Bocsáttassék meg nekem ha néha elkövetek egy-egy levelet és közzéteszem./ csak kritikai jellegű véleményt fűzhetek minden olvasmányomhoz. Az "Íróról"alkotott véleményt az általa közzétett alkotás formálja. Az emberről viszont nem alkothatsz véleményt, csupán ha személyesen ismered.

Válasz pola62 hozzászólására (#23135).

 


2. Ki-ki   (#19271)

2010. április 29. 07:40

Valóban nagyon jó! Elismerésem! De vigyázzunk, csak a vers legyen "Ady-s" :)

Válasz pillango hozzászólására (#19232).

 


3. pillango   (#19232)

2010. április 27. 21:42

tiszta Ady....nagyon tetszik:)

 


4. idegen   (#18919)

2010. április 04. 19:28

Elolvastam néhányszor...és válaszoltam is... Majd néhány nap, és olvashatod : "Válasz egy gondolatra" - Köszönöm.

Válasz bobita hozzászólására (#18878).

 


5. bobita   (#18878)

2010. április 01. 18:14

s mire a koldus szemébe könnyet szórt a nap, a ligeti tó elapadt, a tükör meghasadt,

Válasz idegen hozzászólására (#18855).

 



6. idegen   (#18855)

2010. március 31. 12:06

Tegnap éjjel elnéztem a holdat, / a városligeti tónál köszönt rám a "holnap,"/ s a tükörképre vízgyűrűk fontak glóriát,/

Válasz bobita hozzászólására (#18799).

 


7. idegen   (#18853)

2010. március 31. 11:59

Az "ismeretség" felületes, de most hogy említed, rákeresek.... Köszöntelek

Válasz Halacska hozzászólására (#18831).

 


8. Halacska   (#18831)

2010. március 30. 07:06

Szia! Nem tudom, ismered-e Mihail Krug-ot? Valahogy rá emlékeztet az írásod. Tetszett, gratulálok!

 


9. ég   (#18805)

2010. március 28. 21:26

nagyon igaz, köszönöm. PL

 


10. bobita   (#18799)

2010. március 28. 18:31

" ...majd elhozza a holnap, egy zacskóban a holdat,koronádra tűzi, veled marad , míg tűri, aztán eldőltök végleg, mindekettőtökben érett vágy lesz bármi másra: az édes elmúlásra."