A Mester és a Múzsa.
Dátum: 2010. március 28. 00:30Műfaj: PrózaCimkék: fiatalság, öregség, tapasztalat |  |
Emlékszem amikor tizenöt évesen először Passuth-ot vettem a kezembe. Negyven oldal után leraktam és két napig nem is nyúltam felé. Azután szépen apránként sorról sorra átrágtam magam rajta, de lehet, hogy néhány részét még a mai napig sem értem? Vagy mégis!?
A Mester és a Múzsa.
-Mit is tudhatsz te a mély érzésekről, fiatal vagy még, hogy átélhesd ezt!
-Még, hogy nem tudhatom! Hiszen olyan hévvel ég bennem a tűz, ahogyan húsz évesen lángol az ifjú lélek, olyan forrongó érzések feszítenek szét, amit egy Agg vénember már emlékeibe sem idézhet.
-Éppen erről beszélek, a forró tüzed, ami oly heves, hamar alább hagy, mint a tarlóégetés, aratás után, ellobban, majd hamarosan újra kigyúl, és piros nyelvével kapkod utánad, és ezt így folytatja, míg fiatalságod meg nem érik és átléped a valódi felnőtt kor küszöbét.
Az igazán mély érzésekhez sok év tapasztalata, csalódás, boldogság, elhivatottság és kiábrándultság, keserű és édes egybefolyása kell össze keveredve az elveszített barátok, családtagok hiányával, és a születettek boldogságával.
-Tehetek én arról, hogy ilyen fiatal vagyok, s amit itt elmond’sz, még nem volt időm megélni? Nem is biztos, hogy szeretném kóstolni a szomorúság keserű kenyerét. Mi van ha, én ebből nem kérek, és megmakacsolom magam, kizárólag a boldogságot keresve, és kerülök minden szomorúságot?
-Tedd ezt! De emlékezz arra, amit itt elmondok! A sorsod nem kizárólag te választod, és mindig is lesz benne bánat. Nevezd Istennek, szerencsének, vagy véletlennek, de nem rajtad múlik majd, hogy a jó és rossz élmények milyen mély árkot vájnak lelkedbe, amiből tanulva tudod később értékelni az életed. Én már okultam a múltam tanulságaiból, de mivel vén vagyok, kevés az időm megélni, és használni a tapasztalataimat. Ezért próbálom neked elmondani, de korodnál fogva ezt, nem érted meg látom. Nem hibáztatlak ezért, ne hidd egy percig sem! De jobb, ha elfogadod a tényt, és belenyugszol a dologba. A többi úgy is jön magától. Nem kell siettetni!
-Lehet, hogy igazat mondasz, de mit tehetnék másként, hogy elkerüljem azokat a hibákat, amiktől annyira féltesz?
-Félreértettél! Nem megóvni akarlak, csak felkészíteni, mint gondos szülő a gyermekét.
Ezeket a Stációkat végig kell járnunk mindőnknek, de szeretném, ha értenéd, miért is szükséges ez.
De dolgozzunk inkább! Kérlek, vedd fel azt az Angyali mosolyod, ne ráncold tovább a homlokod. Múzsám vagy és nekem belőled kell ihletet, és erőt merítenem a munkámhoz. A fiatalságod átlendít az öregségemen, és friss erővel érzem ismét a tollat kezemben, fejemben pedig most már ott van a sok-sok év tudása. Kezdjük hát el!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
