vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Ami fáj

Szerző: HalacskaDátum: 2009. november 09. 10:35

Műfaj: VersCimkék: sultan meséi, szerelem, szakítás

Ami fáj

 

Fáj. A gondolat.

A tények, és a lelkek,

az ártatlanul, önzőn hazudott szerelmek,

Fáj az emlék, és a tudat,

hogy a szív egy nem volt dalt sirat,

melyet oly valóságnak látott,

mint az egész, kibaszott világot,

s felépített egyet magában - miattad.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 10 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Halacska   (#14793)

2009. november 17. 08:45

Akkor te sem pesszimista vagy, csupán realista... :)

Válasz Liz hozzászólására (#14750).

 

2. Halacska   (#14792)

2009. november 17. 08:44

Feltettem. Most moderálják.

Válasz Florance hozzászólására (#14705).

 

3. Halacska   (#14703)

2009. november 14. 07:01

Van egy történetem, de nem mertem eddig megírni: ismerősöm tragédiája. Hiába változtattam volna meg a nevét, magára ismert volna és semmivel sem akartam hozzájárulni a szenvedéseihez. Sajnos, már nem fenyeget ez a veszély - hamarosan megírom. Senecát fogom mottóul választani, ugyanis nagyon idevág. Ezzel a történettel azt szeretném mondani, hogy ennél nagyobb igazságot nem tartalmaz az élet.

Válasz Florance hozzászólására (#14683).

 

4. Halacska   (#14678)

2009. november 13. 12:36

Bölcs mondást mindenre lehet találni és mindennek az ellenkezőjére is. Ehhez mit szólsz: "Arra születtél, hogy veszteségek érjenek szüntelen, s végül magad is megsemmisülj"? Seneca (aki nagyon értett a vigasztaláshoz) legalább is így írta valami nőnek, aki elvesztette a fiát.

Válasz Florance hozzászólására (#14651).

 

5. Halacska   (#14647)

2009. november 12. 10:06

Nem gondolom, hogy ez "örök harc" lenne: mindig vannak emberek, aki gyengébbek, gyávábbak mint a realisták. Azokat a rózsaszín lufikat kipukkasztani, amikkel ők tartják magukat távol a beismerésektől - nem igazi harc. Még sportértéke sincs. Ami "örök", az csupán annyi, hogy mindig lesznek menekülők, akik a homokba dugják a fejüket. Ez nem baj - legalább is nekem nem. Az a baj, ha ezek az elszállt kozmonauták (minden normális érvet nélkülözve) meg akarnak győzni arról, hogy náluk az igazság. Ez viszont kihozza belőlem a vadászszenvedélyt, és legyalulom mindig a ködváraikat. Kegyetlen vagyok, tudom...De az élet - nem habos torta.

Válasz bobita hozzászólására (#14644).

 

6. bobita   (#14644)

2009. november 12. 09:34

akkor ok, rendicsek, nem is a tények, vagy az ideológiák számomra a lényegesek,hanem az örök harcuk,

 

7. Halacska   (#14642)

2009. november 12. 09:08

Persze, hogy úgy van: tények ellen nem lehet bárányfelhőcskés ideológiát érvként felhozni.

Válasz bobita hozzászólására (#14633).

 

8. bobita   (#14633)

2009. november 12. 08:11

ok , legyen úgy,ahogy szerinted van,

 

9. Halacska   (#14626)

2009. november 11. 22:35

Az egész dolog a bizalommal kezdődik. Amint bízni kezdesz valakiben, nem "érte" bízol, hanem "miatta". Nem? Az az építmény pedig, aminek ködből öntötték az alapkövét, nem tartja magát sokáig, akármilyen szépen nevezzék. Konkrétan: hajamra kenhetem a világot, amit "megnyertem". De ez egy régi történet, már nem aktuális.

Válasz bobita hozzászólására (#14625).

 

10. bobita   (#14625)

2009. november 11. 22:30

lehet "érte" kellett volna,nem "miatta", ezt elcseszted, de nyertél egy világot magadnak