A mosoly
Dátum: 2009. november 27. 16:31Műfaj: PrózaCimkék: szerep |  |
Mikor néha túlságosan is azonosulunk szerepünkkel, vagy túl komolyan vesszük magunkat, fura dolgokat tapasztalhatunk meg, pl.: elfelejtünk mosolyogni...
A Mosoly
- Uram, egy jó ideje figyelem magát és úgy tűnik nem mosolyog.
- Valóban, gyakran én magam is ezen merengek.
- Talán ez veszi el figyelmét, a mosolyról?
- Lehetséges.
- Nézzen csak szét az összes plakáton mindenki tele szájjal, boldogan vigyorog.
- Persze mert el akarnak adni valamit, ez csak természetes, de én nem akarok eladni semmit sem. Csak egy egyszerű BKV ellenőr vagyok.
- Nem baj az, akkor adja el magát. Lehetne, mondjuk a mosolygós BKV ellenőr. Még a fókuszba is bekerülhetne. Mondjuk maga, lenne a hidrogénezett hajú kedves ellenőr, na?
- Ne szórakozzon, a hidrogénes hajjammal senki, sem mutatná meg a jegyét és kirúgnának az állományból.
- Avval maga ne törődjön addigra már híres lenne, nem kellene itt dolgoznia, kapna egy állást a tv-ben.
- Maga producer vagy csak egyszerűen figyeli a mosolygásom?
- Senior executive pr manager- tehetségkutató voltam…
- Hogyhogy csak volt?
- Kirúgtak, mert nem mosolyogtam eleget, pedig higgye el, nagyon forszíroztam a dolgot.
- És ezek után még maga próbál mosolyra bírni, tudja, mit mondok én valamit, törődjön a saját mosolyával!
- Nyugalom, akkor megcsinálhatom, a haját? Hamar befesteném és már el is, indulhatna a karrierje.
- Jó, már úgyis untam ezt a régit, fel is tupírozza majd? Mindig szerettem volna úgy, de nem engedték otthon…
- Persze, jöjjön csak, így ni,… mindjárt kész, itt még az oldalát feltrimmelem…fantasztikus, jöjjön itt a vaksi pénztárablaknál meg is nézheti.
- Az anyját, maga aztán tudja, hogy kell sztárt csinálni az emberből. Tisztára úgy nézek ki, mint annakidején a Limahl. Kérem oldalt kissé feljebb, és több festéket. Gyerünk, gyerünk, nem érek rá siessen…
- Hirtelen milyen sürgős lett, idáig órákig állt mozdulatlan, mint egy imádkozó sáska áldozatra várva…
- Átalakultam, rehabilitálódtam, már sztár vagyok, nézze csak meg, milyen áhítattal vegyes irigységgel figyelnek az emberek, és ezt nézze ahogy nagylelkűen intek az embereknek, hogy mehetnek, szinte épp, hogy odanézek a jegyekre-bérletekre, nem nézem közelről, meg isten ments, hogy kapargassam. Álljon a másik oldalamra, kérem, takarja az előnyösebb profilomat, így ni, máris szimpatikusabban tudok bírságolni, amíg szól a fókusznak.
- Ne aggódjon már szóltam, mindjárt itt lesznek.
- Héj, kispofám!!!
- Hozzám beszél ilyen fellengzősen, hogy a rágó majd kiesik, a teleszájjal mosolygó arcából?
- Igen, fejlődök mi?! Na akkor virítson nekem egy zsugát, öreg!!!
- Le akar ellenőrizni, mikor felkerestem a föld alatt és sztárt csináltam magából és feltupíroztam a metró fútta agyonhasznált frizuráját?
- Itt az igazság órája, bináris a világ, igen vagy nem, ez itt a természetes kiválasztódás ideje, hogy úgy mondjam én vagyok a vese.
- Spórolok…
- Mit? Tehát a törvény előtt, amit jelen esetben egy újdonsült sztár képvisel, elismeri bűnösségét. Mivel spórol?
- Mindennel spórolok, magának fogalma sincs mi mindennel; pl.: a macskámat, kevesebbszer simogatom.
- Minek tenne ilyet, szereti nem?
- Persze, de ha kevesebbet simogatom, kevésbé hullik a szőre, kevesebbet kell porszívózni, kevésbé fáradok el, így kevesebbet eszem.
- Na ne! De most nem spórol, mert sokat beszél.
- Nem, munkanélküli vagyok, valamit azért csak csinálnom kell.
- Annyira, be akar futtatni, hogy még a spórolást is felfüggeszti?
- Igen, hogy bebizonyítsam, nézze, nem érdekel, akár még veszek egy vonaljegyet is.
- Várjon, jöjjön ide, amíg interjút adok a helyes és sikeres életvezetésről itt a karszalag és álljon be helyettem. Meglátja nem olyan ördöngösség, egyszerűen csak kifejezéstelen arccal próbáljon barátságtalanul nézni, ja, és az istenért se gondoljon semmire, az rontja a határozottságát. Ez az, egész jól fest, kissé húzza össze a szemöldökét és révedjen a semmibe.
Miután leadta az interjút, látja, hogy munkanélküli barátja úgy áll ott, mint a rendíthetetlen ólomkatona. Épp szigorú tekintettel bírságol, jegyzetel.
- Öregem, maga aztán komolyan veszi a szerepét, csak nehogy úgy járjon, mint a színész ismerősöm, aki bennragadt a szerepébe és 20 évig közjegyző maradt.
- Jegyeket-bérleteket kérem!
- Mi ütött magába nem ismer meg, most formált belőlem sztárt, meghívtak a tv-be is. Tiszta siker.
- Ja, maga az, mit akar?
- Uram, egy jó ideje figyelem magát és úgy tűnik nem mosolyog…
Ide írd a cikk teljes szövegét.
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Pyrrhusz (#15324) | 2009. november 30. 14:50 |
Az én városomban nincsenek BKV ellenőrök, de ha lennének sem mosolyognának. Viszont vannak mindig mosolygó hitelügyintézők, akik arcizmaik munkájával próbálnak meg bevinni a málnásba. Majd akkor lesz gond a mosolytalanságból, ha már Jokernek is lekonyul a szája.:-))) | |
| |
