A nagyapám szemeivel
Dátum: 2009. augusztus 15. 23:51Műfaj: PrózaCimkék: ötpercesek |  |
Gyakran ,,idekint” a Körös ölelésében rejtőzködöm el a város zajától. Hallod a Körös hangját? Lágy dallama ringatja kis ladikunkat, s a zöldes színénél elképzelni sem tudok csodálatosabbat, amikor rajta megcsillan a fák ágai közt beszűrődő fény. E.L.
TE gyönyörű táj – mely idestova 60 éve kényezteted szemeimet – te vagy nekem a mindenség. Ide vágyom az óriásra nőtt lombkoronáitok közé, amely alatt termőföldem finom illata játszadozik reggelente az orrommal. A madarak csicsergései pedig igyekszenek megnyugtatni szívem apró nyugtalanságait. Ha úgy tartja kedvem, fogom magam és megmártózom a Körös friss, üde habjaiban. Szeretem városunk peremvidékének zöld hektárjait, vizeink fénnyel játszadozó szépségeit, őseinket megelevenítő egyetlen téglavárunk és kastélyaink emlékeit.
Készülnöm kell, nagy út vár ma rám, hiszen mindjárt megérkezik a kis unokám, akit én egyszerűen csak kölyöknek hívok. Nagy nap ez a mai, hiszen együtt fogjuk meghódítani a természetet egy kis bárkán, két pecabot társaságában. A csalikat már bekészítettem, de saját magunkra is gondolnom kell, tehát csomagolok abból a jó kis gyulai kolbászból hozzá egy kis csípős, házi termesztésű paprikát, a kölyöknek meg paradicsomot.
A következő pillanatban pedig már azt látom, ahogy szalad felém, két karjával átkulcsolja a nyakamat. Én röviden elmondom neki, hogy mivel fogjuk hasznossá tenni a napunkat, és már el is indulunk, két jól megrakott tarisznyánkkal a vállunkon a Fehér-Körösre. Beszállunk a kis hajócskánkra és egész álló nap horgászunk.
Mesélek neked sok érdekességet a szülőhelyedről. Tudod, a városod nevének eredetét? Mivel nem jött rá válasz így belekezdtem a történetbe. Apám azt mesélte nekem, hogy városunk helyén álló egykori monostort (Gyulamonostora) egy Gyula nevű főúr alapította. Róla nevezték el ezt a várost. A mai emberek divatos szavával élve kijelenthetem, hogy turisztikai központtá váltunk. Napjainkban igen sok látogató jár a város szépségeinek csodájára.
Mindenki számára fontosak az emberi kapcsolatok. Meg kell tanulni egymás mellett békében élni. S igaz a mondás miszerint ,,sok jó ember kis helyen is elfér”. Itt békében él egymás mellett a német kisebbség a románokkal illetve velünk, magyarokkal. Tudtad azt, hogy városunk a magyarországi román nemzetiség centruma is? Fontos határátkelőhely Románia felé, ha jól emlékszem talán 1970 óta. Egyszer, ha felnőtt leszel, el kell vinned a családodat Erdélybe. Akkor fogod igazán értékelni a természet szépségét, fontosságát.
A Körösök völgye, Szanazug és Városerdő igen kedvelt horgász- és vadászparadicsomunk. Az országban ez a leggazdagabb vadászterület apróvadakban. A folyókon pedig a vízi sportok szerelmesei élhetik ki kedvtelésük örömeit.
Nem árt, ha tudod, hogy körülbelül harminc faj otthonát adó hely a Körös: csuka, ponty, harcsa, süllő és még sok hal él csodálatos vizeinkben. A Fehér-Körös Hunyad vármegye Északi határán ered – ez táplálja a gyulai várárok vizét is — hosszú, fáradhatatlan útja után egyesül testvérpárjával a Fekete-Körössel, s Tarcsán alul, még a Sebes-Körössel is találkozik. Hármójuk közül ez utóbbi a leghosszabb, viszont medrének szélessége és mélysége megegyezik a Fekete-Körös méretével. Rengeteget jártunk ide halászni apámmal, aki megtanított e kedvtelés minden fortélyára. S látod, most én teszem veled ugyanezt. Észrevettem, hogy te is ugyanolyan örömmel éled át mindazt a természet adta varázslatot, amiben az én szemeim is képesek naphosszat gyönyörködni. Amerre csak nézel, mindenütt zöldet látsz. A vizek, a fák, s a földek termései. A nyugalmat olykor egy-egy távoli kutyaugatás töri meg. Az ágakon kedves hangú madarak beszélgetnek egymással, s a lombkoronák között beszűrődő fény életet ad a FÖLDNEK, természetnek. Mindenütt a végtelent látod. Te csodálatos KÖRÖS!
Ha kíváncsi vagy, hogyan ismerkedtem meg a nagyanyáddal, hát arról is szívesen mesélek neked. Gyula ipari és mezőgazdasági múlttal rendelkezik. Korábban nagyon sok ember növénytermesztéssel és állattartással foglakozott. Régen tsz-ek működtek, de ennek részletezésébe most nem mennék bele. Keményen dolgoztunk a csodaszép földjeinken; vetettünk, ástunk, a keményre megkérgesedett tenyerünkkel, de a munka már akkor is becsülendő dolog volt. Amikor elérkezett az ebéd ideje letelepedtünk egy öreg fa lombkoronája alá, és neki láttunk falatozni a házi tenyésztésű disznó, csirke, kolbász húsából. Olykor akadt hozzá egy kis száraz kenyérdarab is. Mi akkoriban nem válogattunk úgy, mint ti teszitek. Nem voltak autók sem, helyette lovas kocsin érkeztek ebédünkkel az asszonyok. Én mindig egyedül, magányom társaságában falatoztam. Egy szép napon azonban odajött hozzám egy fiatal lány. Ők heten voltak testvérek, így hát korán el kellett kezdenie besegíteni a munkába. Ő volt a te nagyanyád. Sokat dolgozott a földeken, de inkább a virágok szerelmese volt. S ezért kis idővel később, elment tőlünk egy kertészetbe dolgozni.
– Nagyapa! Én úgy érzem, hogy nagyon szeretted őt. A nagymamit. És ezt olyan jó látnom. Mert csak az tud ilyen szépeket mesélni, aki igazán tud szeretni. Remélem én is meg fogom találni a társamat s, hogy megtanulok úgy szeretni, ahogy te is tudsz.
– Kölyök, te előtted még ott áll az egész világ! A Körösök, a földek, iskolák, és szerelmek, hogy csak párat említsek. Sokat fogsz még tanulni. De egy férfiszívnek mindig erősnek kell lennie, s halkan kell szeretnie!
Folytatom tovább a mesémet neked. Tehát a kertészetnél tartottam. Szép múltja van. Nálunk honosodott meg és fejlesztették tovább a bolgárkertészetet. Úgy tudom az 1890-es években jelentek meg az első bolgárok, s tőlük lesték el az öntözéses gazdálkodás rejtelmeit. Később megjelent a melegházi kertészet is. Ma már csak azt érzékeled a fejlődés eredményeként, hogy amikor édesanyáddal végig sétáltok a belvárosban, mindenhol pompásan illatozó színes virágok mosolyognak rád. Mintha egy csoda országban járnál itt Gyulán, a vizek városában. Gyakran ,,idekint” a Körös ölelésében rejtőzködöm el a város zajától. Hallod a Körös hangját? Lágy dallama ringatja kis ladikunkat, s a zöldes színénél elképzelni sem tudok csodálatosabbat, amikor rajta megcsillan a fák ágai közt beszűrődő fény.
Már mindketten ötven fölött jártunk, amikor elárulta nekem, hogy egyik kedvenc helye a Százéves Cukrászda volt. Derék asszony volt, aki igencsak szerette a hasát. Annyit mondok neked, ha egyszer komolyak lesznek a szándékaid egy kisasszonnyal, akkor el kell vinned őt oda, hiszen a lányok, asszonyok szeretik magukat mindenféle édességgel kényeztetni. Nyugdíjas éveinkben sokat jártunk együtt a Gyulai Várfürdőbe, no meg persze Póstelekre is.
A pósteleki kastély fénykora az 1920-as évek legelejére nyúlik vissza. Ezen a helyen grófi családok éltek egykor. Gróf Széchényi Antal halálát követően csendesebb napok következtek, s amikor a család elhagyta a kastélyt, termeit a környékbeli lakosok kifosztották és felgyújtották.
A várkerti Almásy-kastélyt a Harruckernek kezdték el felépíteni, ami 1801-ben leégett. A tűzvészt követően, Wenckheim Ferenc felépíttette, majd később beköltözött az Almásy család. Még többszöri átalakításon esett át, de ma már te is meggyőződhetsz a végeredményről.
Az egykori kastély majdnem kilenc hektár parkjának területén helyezkedik el a fürdő, sok szép medencével, amit gyermekek és felnőttek egyaránt kedvelnek. A tizenkilenc darab medencéjével elnyerte a négycsillagos strand- és gyógyfürdő minősítést. Sok turista által látogatott hely, kiket a városi irányjelző táblácskák igazítanak útba – így még eltévedni sem lehet. Igen sokat jártunk oda nagyival a gyógymedencéjükbe.
A Várfürdő mellett rögtön láthatod Gyula másik legfontosabb nevezetességét, a téglavárat, mely a XV. században épült gótikus stílusban. Zsigmond király annak idején oda adományozta Maróti János bánnak, aki felépíttette e csodálatok képződményt. Később Mátyás király fia, Corvin János építtette tovább. Majd 1566 nyarán megostromolták a törökök. Mi azonban nem hagytuk magunkat. A magyarok tizennégyszer is visszaverték Szulejmán török szultán seregeit. Kilenc hét után legvégül feladtuk a várat. Ez a hely az 1848-49-es szabadságharcnak is színteret adott. Az Aradon kivégzett tizenhárom honvédtiszt közül kilencet áthurcoltak Gyulára, akiket egészen kivégzésükig tartottak fogva nálunk. Erről még emléktáblákat is láthatsz ott. Ezt még részletesen is fogod tanulni az iskolátokban. És tudtad azt, hogy himnuszunk megzenésítője Erkel Ferenc is itt született, ahol te jelenleg is élsz? Ami egykor az ő otthona volt, napjainkban már ,,csak” múzeumként működik. Még nagy kedvencem József Attila is járt itt Gyulán, az akkori gyermekmenhelyen.
Fiatalság, bolondság. Én is sokat bolondoztam ifjú koromban. Egy nyári délutánon, amikor mamával sétálgattunk a belvárosban, megálltam egy terebélyes fa előtt és belevéstem megismerkedésünk dátumát. Szegények voltunk, fiatalok és adni akartam neki egy maradandó emléket. Természetesen ő kedvesen, csillogó szemekkel kacagott rajtam…
– Hoppá! Látod kölyök, ott a kapás! Óvatosan emeld ki! Megmutatom neked, hogyan kell leszedni róla a halat!
– Én is pont így fogom csinálni, ha nagy leszek! És így fogok gondolkodni: megfontoltan, helyesen, józanul. És megígérem, hogy mindig vigyázni fogok a természeti értékeinkre.
– Ügyes fiú vagy! És a többieket is tanítsd meg a helyes gondolkodásra! Csak együttes erővel lehet nemes célt elérni…
Eltelt tíz év. Vajon milyen lehet nagyapámnak az élete odafönt? Máig is jól emlékszem a tanúságos történeteire, és én ezen a kitaposott ösvényen haladva próbálom a fiamat is nevelni. Sokszor hallom szavait a fülemben: ,,Kölyök, vigyázz a természetre! Nem tudtok egymás nélkül létezni. A szervezetednek szüksége van rá. A természetnek pedig terád, hogy megvédd, óvjad őt: a fákat, mik tiszta levegőt adnak neked, és a vizek tisztaságát, mely élőlényei számára nélkülözhetetlenek. Sohase hajítsd el a szemetet a földre és a vízbe sem, mert ezzel a környezeted halálát okozhatod! Ha jó ember módjára vigyázol rá: meglásd hálás lesz neked a természet. Én olykor sokat beszéltem a madarakhoz, méhekhez, a fák ágai közt…
Nem kérem, hogy ne hagyd itt a szülőhelyedet, ha sorsod másfelé vezeti utadat. De egyet biztosan tudnod kell; hogy én és a nagyanyád egykor boldogan éltünk ITT, Gyula városában, mert a mi gyökereink túlságosan mélyről fakadtak ahhoz, hogy itt tudtuk volna hagyni e hely szépségeit.”
–™
Békéscsaba, 2009
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
