Anyámnak

Szerző: MazsokaDátum: 2009. május 15. 10:45

Műfaj: VersCimkék: szeretet

A szavaknak
nem vagyok mestere,
nehéz így
bármit is mondani.
Érzem,
most eléd kellene állnom,
és törékeny vállad
tartani, szorítani.
Kezed venném a kezembe.
Milyen göcsörtös,
milyen száraz
- az átkozott föld,
mondanád,
és megigazítanál
egy rakoncátlan hajszálat -
Akkor az arcomhoz
szorítanám kezed,
hogy törölje megindult könnyeim,
vagy bele temetném
mélyen a kötődbe,
szemembe vésném ráncaid.
Hajlott hátad emelném magasba,
levenném a rontást,
hogy semmi ne fájjon,
mosolyoddal a napfény
vidám táncot járjon.
Megölelnélek.
Anya ölel így anyát.
Önfeledten tartanálak karomban,
míg világ a világ.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. bobita (#10224)	2009. július 16. 23:22
tetszett, mert szép,


2. Györgyi (#9004)	2009. május 18. 11:28
Nagyon szép, megható versedhez gratulálok.