Anyának ki már nincs....

Szerző: RéziDátum: 2008. május 04. 17:25

Műfaj: VersCimkék: lelkemnek, fájón, anya, szeretlek, méhed, melegét, tanítottad, jók, könnyei

Lelkemnek könnyei marnak megint,
hiányzol még mindig gyötrően,
nem enyhül tán soha-e kín.
Önző lényem sóvárog utánad,
az űr mély,és fájóan sötét,
arcod átsejlik a múlt sűrű ködén.

Lágy éneked még hallani vélem,
érzem Anyai karod melegét,
de már nélküled élem életem én.
Te voltál az oltalom,te a fény,
most már hogy mondjam neked,
míg élek szeretlek s azon túl is még.

Most már szavak nélkül is értelek,
és tudom nincs olyan,hogy vég,
látod Anya szeretlek,szeretlek én.
Hogyan is feledhetem éltető emlőd,
s méhed lágyan óvó melegét,
és mind azt ,mit adtál az előtt?

Tanítottad,milyen fontos a szeretet,
és csak a jók könnyei hullnak,
de azt nem,mi lesz nélküled én velem?
Velem vagy,és nem csak-e napon,
vállamon érzem őszülő fejed,
Anyám fiad szeret nagyon,nagyon!

2008.05.04. Rézi.