vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Apokalipszis

Műfaj: VersCimkék: gondolat



Lófejek úsznak a kék síkon, mint
Nagy, sötét bíborvirágok.
Az utolsó vihar közeleg kint,
és ti ezt nem tudhatjátok.

Halkan, lassan jéghideg esőt hint,
és ti bent mégsem fáztok.
Majd mikor nem láttok semmilyen színt,
akkor majd meghátráltok.

De késő lesz már nektek mind,
hogy a bűnt megbánjátok,
és érezni fogtok minden kínt
ami a saját hibátok.

Mert az ég vakító esőt hint,
ami majd lehullik rátok,
és az ős jövendölés szerint,
ti majd semmit se láttok.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. bobita   (#12301)

2009. augusztus 31. 10:55

mintha bűneivel fenyegetnéd az olvasót, mintha jövendölnél, ki kell ábrándítsalak a téveszmédből, nem minden olvasó veszi jó néven,ha a nevében közölnek súlyos morális tévedéseket, szólaljon meg a lírai én, tévedj, ahhoz jogod van, a "ti "nevében vizionálni, hát az gyenge-savanyú,