Árnyékban
Dátum: 2008. december 09. 22:44Műfaj: NovellaCimkék: a tmt alkotasok |  |
....Megrezzent egész testében,úgy mintha kezem érintésével beleszólva a láthatatlan valóságba ,százezer kilómétert zuhanva esne vissza az ágyába-mellém...
A kora tavaszi szellő meglebegtette a zászlókat az ablakon. A hálószoba félhomályában megcsillantak az asztalra helyezett tányéron gondosan összegyüjtött Kristályok , amelyek összekeveredtek az Amatiszt és a Hold kövekkel . A pendulum gyüjtemény egyes darabjaival is játszani kezdett a légmozgás . A három kutya már kiment a házból a hajnali erdőbe,hogy búcsút mondjanak a sziporkázó csillagoknak és leellenőrizzék ,hogy a vizikertben gyűrüdző fekete kígyó még mindig lustálkodik- e,vagy már elsiklott az vadon sejtelmes világába . Az ajtók és ablakok mint mindíg most is nyitva voltak ,tehát szabad be és kijárása volt minden élőlénynek az épületbe. Egyedül Charly ,a hím kutya horkolt gondtalanul a szobában .Lustán hevert a szőnyegen várva , hogy ébredjünk fel . A falon már látni lehetett a hat ágú csillagot , beleírva Hebrew nyelven a mondatokat ,amely elött Joshua naponta tartotta meditációit .
Óvatosan átfordultam a másik oldalamra ,nehogy felébresszem Joshuát . Akkor láttam ,hogy nem alszik ,hanem mereven néz a semmibe ,mintha valami láthatatlan alakokra meresztené szemeit . Ajka néman mozgott a kimondatlan szavak formálása közben. Hangtalanul figyeltem félig lehunyt szempilláim alól ahogy meggyötört arccal ,szemeiben őrület vad lángjával vitatkozott valami nem látható erővel .Hírtelen elhatározással próbáltam megnyugtatóan átölelni .Megrezzent egész testében úgy,mintha érintésemmel beleszólva a láthatatlan valóságba százezer kilómétereket zuhanva esne vissza az ágyába .Mellém ,a nő mellé akit tíz évvel ezelött választott ki a majdnem hat billio ember közül hogy kipótoljak valami óriási űrt az életében .Senkiben sem bízott meg és az is egy csodával határos volt számomra ,hogy engem elviselt a környezetében .
Visszazuhanva a jelenbe rám nézett üveges szemekkel és értetlenül akart visszamenni oda ,ahonnan elhúztam az érintésemmel .Emlékei még mindig ott kavarogtak a fejében ,mert egy pillanatra szüksége volt ,hogy szeme megállapodjon rajtam a szoba félhomályában .Vadállati hördülés hangjait kiadva ,egy szót sem szólva felpattant az ágyról és magára borította kendőjét ,amiben a reggeli imát szokta elmondani ,majd kirohant a szobából. Nem voltam biztos benne ,hol járhatott képzeletében vagy a képzeletnek hitt valóságban . Néha én is nagy utakat teszek meg lelkemmel ,tehát tudom hogy másodpercek töredéke is elég ahhoz hogy körbe repülhessem az emberek által három dimenzióba beszorított Földet. Még egy darabig forgolódtam az ágyban ,álltalában késöbb keltem fel ,mint Joshua .Egyrészt mert nem akartam zavarni az imájában ,másrészt meg elkényeztetett a reggeli forró teáival ,amiket elkészített amíg én lustán nyújtózkodtam az ágyon .Ezuttal a tea elmaradt...Mikor félóra multán felkeltem és kimentem keresni az elmaradhatatlan forró teát ,nem találtam semmit a konyhában .Joshua eltünt...Körbesétáltam a ház körül ,ahol a kora reggeli harmat ráült mindenre ,de nem találtam sehol . A rózsaszínű futó Rózsa amely ellepte az egész bejárati ajtó környékét , ráfutva a stílusosan szögesdrotból készült kerítésre , -amellyel Joshua a rabságot és szabadságot akarta szimbolizálni - csodálatos virágzásával megállásra késztetett...Kezembe véve egy félig kinyilt Rózsa bimbót ,szeretettel megcsókoltam .
Joshuát a szikla tetején találtam meg .Ott , ahol én is szerettem meditálni ,ahonnan néztem a naplementét vagy reggel élveztem a hegyvonulatok mögül felbukkanó Napot .Ott térdepelt most ő is, fejére borított hímzett hosszú fehér sáljának rojtos végei lehullva a vállán keresztül egészen a sziklára .Feje a tenyerébe hajtva ,vállai úgy mozogtak ,mintha zokogna .Közelebb érve ,csak egy idő után érzékelte jelenlétem . Rám emelte zavart tekintetét ,szemei pirosak voltak ,de szárazak . Menj és hagyjál engem magamra , szólt furcsa rezgéssel a hangjában .Talán segíthetek valamiben ? - Kérdeztem...Azt mondtam ,menj !Sarkon fordultam és visszamentem a házba .Még nem voltam benne biztos ,kivel hadakozik...-elmúlt élete egyedüli szerelmével ,ellenségeivel ,Istennel vagy a lelkiismeretével...Néha nehéz volt a vele való együttlét . Ezt tudta ő is és sokszor mondta...mikor látod hogy problémáim vannak, jobb ha magamra hagysz...Ezért nem tűrök meg magam mellett senkit...Nincs olyan nő még egy, mint ő volt...Nekem a magány a társam...Te kivétel vagy...téged csak néha akarlak megölni...Feltettem a teavizet melegedni és ezennel most bent a szobában imádkoztam .Charly jelent meg az ajtóban .Hangos nyüszítéssel jelezte ,hogy valami nincs rendben .Odajött hozzám ,hideg orrával megérintette a kezem ,majd az ajtóhoz ment.Ezt megismételte háromszor, jelezvén hogy menjek ki a házból...Mikor elmentem az ajtóig ,lefutott a sziklához és így jelbeszédével addig magyarázott míg végre megértettem hogy baj van...Lementem a sziklához , Joshua azonban már nem volt ott .Tanácstalanul néztem körbe , azon tűnődtem mit tegyek .Charly elfutott az úthoz ,ahol a kúthoz lehetett lemenni a hegyoldalról. Visszamentem a házba és felhúztam a csizmámat . Azon az úton nem lehetett csakis csizmában közlekedni ,mivel egy jó részét csak úgy lehetett megtenni ,hogy a fák között kifeszített kötélbe kellett kapaszkodni .Bizonyos részeken nem lehetett keresztüljutni csakis a kötélen mászva .Charly ügyesen átugrált ezeken a helyeken és én csak féluton kinlódtam , mire ő már lejutott ,hangos nyüszítéssel jelezve hogy Joshua lent van .Tíz percig is eltartott amíg leértem a kúthoz . Joshua élettelenül hevert a földön , arccal az avarban ,imasálja lehullva a fejéről...Máskor gyönyörüen csillogó ébenfekete hosszú haja ziláltan ,csapzottan lógott körülötte .Charly nyalogatta gazdája féloldalt láthato arcát ,amire Joshua semmiféle életjelt nem adott .Lehajoltam a testéhez ,de nem láttam rajta semmit...Megfogtam a hónaljánál és próbáltam megfordítani...ekkor láttam meg a ruháján keresztül folyó vértócsát...A száraz avar ,amire ráborult ,már felszívta egy részét ,csak a rozsdabarna foltokból lehetett következtetni ,hogy elég sok vért veszíthetett. Felemeltem a karját , csuklójára téve az ujjam és megnéztem a pulzusát .Sokáig tartottam ott az ujjam ,amire megéreztem a szívdobogását .Szive gyengén ,de dobogot .Úgy tünt ,mindha mély álomban aludna...Fel kellett valahogy szállítsam a hegyen . A környéken egy lélek sem volt rajtunk kívül .Charly még mindíg szűkölt és reménykedve nyalta Joshua lelógó elalélt kézfejét . A hóna alá nyultam és fél kezénél fogva megpróbáltam a vállamra venni .Nem sikerült ,túl nehéz volt az élettelen test...így meg sem bírtam mozdítani .Nagy nehezen elhúztam a lelógó kötélig ,majd háttal a falnak támasztva , keresztűl tekertem a hóna alatt a kötelet és jó szorosan megkötöttem rajta . Már nem emlékszem hogyan másztam fel ,de azt tudom hogy mire felértem ,csupa vérző sebbel volt tele az egész testem .Nem volt időm magammal foglalkozni...Az autóval valahogy az út közelébe tolattam és a kötelet a nálam levő tőrömmel levágtam a fáról...aztán a vontatóhorogra kötöttem a végét...Forgott velem a világ .Tudtam,hogy amit tervezek csinálni ,az könnyen Joshua életébe is kerülhet...de nem volt választásom .Ha nem kerül orvosi kezelés alá ,rövidesen elvérezhet .Óvatosan indítottam el a kocsit...a kötél megfeszült ,majd lassan haladtam a föld úton ,időnként megálltam hogy a kötelet jobban feltekerjem a vontatóhorogra .Egy örökkévalóságnak tűnő idő után , amint kiszálltam a kocsiból és lefutottam az út kezdetéhez ,megpillantottam Charlyt, amint fogai között tartva Joshua ruháját , húzza felfelé az úton...Visszaszaladtam a kocsihoz és egy utolsó nekirugaszkodással felhúztam vele az út végéig . Joshua keze és arca tele volt horzsolásokkal ,de láthatólag nem sérült meg komolyabban . Visszatolattam a kocsival és egy végső , elkeseredett erőfeszítéssel behuzigáltam testét az autóba . A hegyvonulatban kirobbantott földúton száguldva ,csikorgó fékekkel , egyensúlyozva a szerpentineken vittem Joshuát a körülbelül százötven kilóméterrel arrébb levő kórházba...
A kórház csendes félhomájában hangtalanul ültem a váróteremben. A sürgősségi osztályon azonnal nekiláttak az elsősegély nyujtásnak és életmentésnek. Szerencsére időben érkeztem,mert azonnali vér adásával sikerült megmenteni Joshua életét . Amíg elérkeztem odáig ,kitaláltam egy szép történetet arról ,hogyan esett le a kútba és hogyan tudtam felhúzni...Nem mondhattam nekik ,hogy tegnapelött el kellett repüljön az Isten tudja hová...Nem mondhattam,hogy még nekem sem mondta meg ,hogy hasán egy óriási vágási sérüléssel érkezett meg....Nem mondhattam meg a kis nőnek az irodában, aki felvette az adatokat ,hogy fogalmam sincs, ki az az ember, akit beszállítok hozzájuk...nem mondhattam meg ,hogy még az igazi nevét sem tudom annak a férfinak, akivel közel tíz éve egy ágyban alszom...Nem közölhettem ,hogy egy ember árnyékával élek és soha sem tudhatom meg ennek az árnyéknak a valódi kilétét...Hát csak vártam és reméltem ,hogy segítenek rajta és imátkoztam érte...az árnyékért...úgy névtelenül...
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
