Áruló

Szerző: Catty21Dátum: 2009. február 14. 23:30

Műfaj: VersCimkék: halál, kétely, gyávaság, szeretet, félelem

Savanyú szagú kórtermek magánya,
ágyak között csoszogó halál,
itt kell hagyjalak,
gyermekké vált önmagad párnáid közül
félve néz rám, szinte vádlón: itt hagynál?
Tehetetlen gyűrögetem sálam,
ostoba, hazug szavakat mormolok,
megjátszom magam, hát persze, meggyógyulsz hamar.
Elküldenek, hallod? Mennem kell.
Árulók terhe nyomja vállam, menekülök,
megkönnyebbült lélekkel lépek ki a kapun,
csak ne kelljen rád gondolnom,
csak ne suttogjon fülembe a halál.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. Catty21 (#7761)	2009. február 17. 20:20
Valóban, de az ember kicsit másképp éli meg, ha az apjáról van szó...
Válasz Rézi hozzászólására (#7758).

2. Rézi (#7758)	2009. február 17. 18:19
Gratulálok,de a ( halál) nem az elmúlás,hanam egy újnak a kezdete!Rézi.