A szerviz napos oldala.
Dátum: 2008. április 27. 20:06Műfaj: PrózaCimkék: elbeszélés |  |
Egy régi kedves eset. (hogyan ne, jelentsünk be címet, hibát) Én ezt ,,megölöm“, ez az első gondolatom, meg a második, ….! ......................
A szerviz napos oldala.
Egy régi kedves eset. (hogyan ne, jelentsünk be címet, hibát)
Én ezt ,,megölöm“, ez az első gondolatom, meg a második, ….!
Nyolcvanas évek dereka.
Reggel a szervizben kapom a címet, akkor nap bizonyára többet is.
Cím: II. kerület Kékgolyó utca xx. szám ötödik emelet, mondjuk legyen a név: Varga.
Hű de jó.
A magyar építési szabályzat előírja, négy emeletnél magasabb épületben (lakóház) lift beépítése kötelező!
Na mármost akkor itt nem kell emeletet mászni. Dehogynem.
A liftajtón szolid tábla: a lift nem működik. A fenébe, most mászhatom a háború előtt épült 4-
Fel érek, szuszogok. Ki a gangra, Varga a névtáblán. Határozott csengetés.
A csengő működik. Hallom. Tulajdonos nem működik, nem jön, ajtót nem nyit. Morgok, majd újból csengetek. Újból nem jönnek.
Újból morgok, hangosabban.
Az előbbi cselekvések ismétlése még egy-két alkalommal.
Feladom. Értesítőt írok, meleghangút. Nem bántó a forma szöveg, az értesítő tartalma, bántólag a fogyasztóra nézve az hatott volna amit én gondoltam.
Másnap reggel.
Magdika a hibafelvevő, meleg bársonyos hangon, egyedi stílusban von kérdőre. Kis Kovács, hogy a sz…r, üsse ki a fogadat, (ez volt a szavajárása) miért nem mentél el a Kékgolyó utcába?
A vevő eléggé felháborodottan telefonált, hogy egésznap otthon ült, várt, te meg nem mentél.
Várt ő egy frászt. Nem volt otthon. Bedobtam egy értesítőt is, biztos az után hívott téged, amikor azt megtalálta. Ráadásul abban a baromi magas házban még a lift sem működik, felújítják, azt hittem kiköpöm a tüdőmet mire felértem.
Légy szíves, mondja az én Magdikám holnap még otthon van, menjél vissza.
Jó.
Másodszor újra a címen. Most már óvatosabban. Szervizes táskából minden fölösleges súly kirakva. Könnyű táska egy szál munkalap.
Séta a fellegekbe. Szinte.
Felérek, Varga, csengetek, el nem hiszik! Nem jön ki senki!!!
Én ezt ,,megölöm“, ez az első gondolatom, meg a második, és közvetlen utána a harmadik, is. Értesítőt nem vittem fel, így a munkalap egyik példányán példás üzenet arról, hogy én is nagyon szeretem, de ma sem volt itthon.
Újabb reggeli jelentkezés a szervizben. Az én Magdikám a napot, mivel következetes ember, pontosan úgy kezdi irányomban, mint előző nap reggelén tette.
Kis Kovács, a sz… ! stb. …..!
Én nem védekezem. Állítok. Valóságot mondok.
Az ügyfél megint nem engedett be, tehát nem volt otthon. Ennek ellenére, Magdika elmondja, hogy délután megint beszólt a vevő, erősen méltatta szervizünk tevékenységét, kitérve az én igazmondó személyemre.
Le van Ő ,,szavazva“, gondoltam. Majd Magdika elmondotta, hogy teljesen felháborodva hozta tudomására hibafelvevőnknek a tényt, illetve a rólunk hozott ítéletet: Ő többet minket sem látni, de rólunk hallani sem akar.
Ebben teljes volt az egyetértés közöttünk, részemről.
Még ezen nap este lakásomon cseng a telefon.
Nagyon udvarias köszönés, igen barátságos női hang.
Ön Kovács István, kérdi, válaszom rövid határozott, igen.
Annyi jót hallottam magáról.
- Itt álljunk meg egy szóra. Mivel a humort világ életemben nagyon szerettem hallani, sőt művelni is, így az így elhangzott mondatra a kész válaszom kapásból ugyanaz az aránylag nem bő lére engedett válasz, ma is: HAZUDNAK!!!.-
Egy ilyen belépő után kettő lehetőség van.
A hívó fél azonnal eldönti: ez a pasas nem normális (ez valószínű, de ritka)
Másik változat egy teljesen feszültség mentes beszélgetés hívó, és hívott között.
Folytatja: tessék mondani, vállal ön úgy is gázkonvektor javítást, hogy az még garanciális de én megfizetem a munkáját, csak ön jöjjön.
Ilyet! Normál esetben még azt sem akaródzik kifizetni a tisztelt fogyasztó részéről, ami jár, ez a hölgy meg akkor is fizetni akar, amikor még nem is kell. Megnyugtatom: amennyiben készüléke még garanciális, a hiba is ilyen jellegű, megjavítom én minden anyagi hálálkodás nélkül is.
Ebben megegyezünk.
Következik a cím bejelentése, diktálása.
Cím: Budapest, II. kerület, Kékgolyó utca xx. szám V. emelet (továbbra is nevezzük) Vargának.
Folytatja, ha jön Kovács úr számítson rá, sajnos nem működik a lift, felújítás alatt van. Továbbá az ötödik emeleten három Varga lakik, az enyém az utolsó ajtó a folyosón.
Mi tagadás voltak ugye korábban, gondolataim, de még milyenek!
Pl. ha odamegyek megölöm ,,ezt” a nőt az biztos, stb.
És most meglepődtem, szinte nevettem. Más szerelő kolléga ilyen esetben talán másképpen reagál. Én csak végig gondoltam amikor már felocsúdtam, miért nem tudta ez az értelmesnek tűnő hölgy, így bediktálni az adatait a szervizbe.
Na ezt már soha sem tudjuk meg.
Megbeszélt időre a lakás ajtaja előtt szerénységem megjelent.
Megállapítottam igaza van a bejelentőnek, tényleg három Varga lakik az emeleten. (Megjegyzem, azóta nem csak a vezeték, hanem a keresztneveket is írom a címek felvételekor, indulás előtt.)
Az útmutatás szerint, csengetek a harmadik ajtónál, és az ajtó nyílik.
Egy igen csinos, nem, inkább szép nő nyit ajtót. Barátságosan üdvözöl. A lakás, mint a patyolat, szinte égetően tiszta, rendes. A tizenéves gáztűzhelyét mintha ma helyezték volna üzembe. Egy szóval, egy otthon.
Azonnal tudomásomra hozza mennyivel megbízhatóbb egy magán alapon, ismerős által ajánlott szerelő, mint egy ,,céges”.
Ha már ekkor tudta volna szegény, hogy mekkorát téved!
Erre tudásra persze, később sor került. Én javítom a készülékeket, kettő volt belőle. A hiba nem volt komoly, de a kipróbálások miatt kicsit időigényes. Közben az én panaszosom panaszkodik.
Rám, és az általam képviselt cég szervizére.
Nagyon kultúráltan pocskondiázza a társaság szinte minden tagját. Közben kapok kávét, üdítőt, ahogy abban az időben még illett, megvendégel.
Közben végeztem, a készülékek működését elmagyaráztam, az ügy hivatalos része a garanciális munkalap aláírásával lezárult.
Még bezsebeltem néhány dicsérő szót részéről, és utána én következtem.
Asszonyom, most már elmondhatom magának, hogy az elmúlt kettő napon miközöttünk csak az volt a különbség, gondolati síkon, hogy ön, az ajtaján belül, én a függőfolyosón ,,bíráltuk” emlegettük egymást.
Nem értette elsőre. Elmondottam hát az én verziómat az eltelt napokról, megkérve őt, hogy kérjen elnézést nevemben az egyes számú Vargáéktól, az értesítők miatt. Valószínű máig sem értik a történteket.
Mind a ketten nevettünk. Az ügy nagy fordulatot vett lelkünkben.
Akkor a hölgy kislánya alsó tagozatos kisiskolás volt.
Nemrég dolgoztam a lakásban. Ma a kislány lakik ott, olyan szép, mint a mamája. És vele is jót derültünk az első találkozásunkon.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
