A vagány - 2. rész
Dátum: 2008. június 30. 23:28Műfaj: PrózaCimkék: kortárs |  |
A feleségével való kapcsolata viszont kezdett megromlani. Kevesebbet foglalkozott az asszonnyal, nem volt hozzá olyan figyelmes, mint azelőtt. Naphosszat hozzá se szólt.
Anna azonban éppen a gazdagsága miatt tartott Jánostól. Amikor közelebb kerültek egymáshoz, bevallotta neki. Felolvasta a Bibliából a szülei által oly gyakran idézett mondatokat. János csak nevetett rajta. Aztán vett Annának egy ezüsttálcát, amibe egy bibliai idézetet gravíroztatott: „A gazdagság szaporítja a sok barátot; a szegénytől pedig az ő barátja elválik.” Annának nagyon tetszett ez a frappáns visszavágás, és elfogadta a fiú közeledését.
Görögországba mentek nászútra, ahova Anna álmaiban annyira szeretett volna eljutni.
Ahogy megszületett a fiuk, Richárd, Anna úgy érezte, hogy maradéktalanul boldog az élete. Szerette a férjét, mit sem sejtve János ellenérzéséről a gyerek iránt, és arról, hogy a férje megcsalja őt.
A gyerek iránti ellenérzés aztán olyan hirtelen múlt el Jánosból, hogy maga is meglepődött. Egy alkalommal ott álltak a kiságy mellett, a baba rámosolygott, ahogy fölé hajolt.
- Nézd, rád mosolyog! – mondta Anna. – Neked adta az első mosolyát.
Ettől János önmaga számára is váratlanul elérzékenyült. Elöntötte az apai büszkeség. Attól fogva nem lehetett vele bírni. A felesége azon kapta, hogy állandóan ott somfordál a kiságy körül, és nézi a gyereket, mikor ébred meg. Ahogy a kicsi szempillája megrebbent, kikapta a kiságyból, hogy dajkálgathassa.
Abban az időben János nem járt még a szeretőjéhez se.
A feleségével való kapcsolata viszont kezdett megromlani. Kevesebbet foglalkozott az asszonnyal, nem volt hozzá olyan figyelmes, mint azelőtt. Naphosszat hozzá se szólt. Anna hiába próbált vele beszélni, János nem értette, mi baja.
Mire Ricsi egy éves lett, Anna mély depresszióba zuhant. Fogolynak érezte magát. Hiába a gazdagság, ha ő ott él bezárva a házba. János bizniszelt tovább, újra járt a szeretőihez, egyre kevesebbet volt otthon. Ricsi születése után János anyja minden nap meglátogatta őket, sokszor késő estig ült ott, ilyenkor Anna elvonult aludni.
Sokat vitatkoztak ezen. János megkövetelte volna Annától az anyja iránti tiszteletet, de Anna képtelen volt késő estig fent maradni. Különben sem értette, miért kell az anyósának minden nap náluk lennie.
- Csak szereti az unokáját. Hát már az is baj? – morgott János.
- Nem, nem baj, de lehetne egy kicsit tapintatosabb is. Nem kéne minden este tizenegyig itt ülnie a nyakunkon.
Az anyós nem elégedett meg azzal, hogy ő járt át a fiáékhoz, hétvégére el akarta vinni a gyereket.
János elengedte, hadd örüljön az anyja. Amióta megöregedtek a szülei, az apja egyre jobban magába fordult, kivonult a sufniba barkácsolgatni. Az anyja pedig szenvedett a magánytól, de ahogy megszületett az unokája, új élet költözött belé. Ricsi teljesen olyan volt, mint János kicsinek. Úgy érezte, mintha a sorstól kapott volna egy ajándékot. Persze Anna nélkül volna az igazi, ez a nő elvette tőle a fiát. Engesztelhetetlen gyűlöletet érzett iránta. Ahol lehetett kritizálta is. Lehetőleg János előtt. Kereste Annán a fogást, de nem nagyon tudott mibe belekötni, mert Anna jó anya, jó háziasszony, rendes feleség volt. Így hát kitalálta, hogy Anna nem szereti a fiát, soha nem is szerette.
- Ez a nő – mindig így mondta, megvetően – csak a pénzedért ment hozzád, fiam. Most meg szült gyorsan egy gyereket, hogy bebiztosítsa magát. A gyereket se szereti igazán. Nézd meg, milyen szigorú vele! Ez a kis ártatlan meg hogy fél tőle.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketEddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Nagy Georgina (#1570) | 2008. július 01. 22:00 |
Köszönöm, Persepolis. :) Nem, a történet kitalált. | |
| |
2. Persepolis (#1565) | 2008. július 01. 16:39 |
Tetszik, szépen írsz. Esetleg egy konrét, valakivel megtörtént eset lenne? | |
| |
