A vagány - 3. rész
Dátum: 2008. július 03. 09:57Műfaj: PrózaCimkék: kortárs |  |
A férfi nem szerette, ha Anna a régi barátnőivel találkozott. A nő szüleit se kedvelte túlzottan, így Anna őket is ritkán látta, mint ahogy a testvéreit is.
János ugyan védte a feleségét, de a szívébe, lelkébe, mint méreg, beszívódtak ezek a szavak. Anna depresszióját félreértve kezdte úgy érezni, tényleg az anyjának van igaza, és az asszony nem szereti őt.
Az anyja elkényeztette Ricsit. Mindent megengedett neki, kiváltképp azt, amit Anna nem. Így amikor a gyereket hazahozták tőle, Anna kénytelen volt tényleg szigorúbban rászólni. János ilyenkor felkapta a fejét. Mégis az anyjának van igaza. Anna szigorú hangjától eszébe jutottak a gyerekkori verések is, rászólt a feleségére:
- Ne bántsd azt a gyereket!
- Nem bántom, de ha egyszer nem fogad szót.
- Kicsi még, majd megtanulja! Túl sokat követelsz tőle.
Anna nem vitatkozott. Már ő maga sem tudta, jól neveli-e a fiát.
Ricsi egy ilyen vita után odaállt az apja elé. Akkor már nagyobbacska volt, hároméves.
- Apa, cseréld le anyát arra a szép nénire, akivel a városban találkoztunk! Ő olyan kedves volt, amikor te bementél a bankba, még fagyit is vett nekem.
János nem szólt semmit, igyekezett másra terelni a szót, de Anna felkapta a fejét.
- Kiről beszél a gyerek?
- Nem érdekes, az egyik ügyfelem feleségéről. Te meg fiam, ne beszélj butaságot! Nem cseréljük le az anyát.
Anna azonban nem tudott megnyugodni. Felhívta Ilonkát, akivel már rég nem találkozott. Amikor aztán az anyósa átjött, odaállt a férje elé, hogy ő be akar menni a városba, új ruhát venne, vigye be őt. Tudta, hogy János utál vásárolni, inkább odaadja a BMW-t, csak hogy neki ne kelljen mennie. Így Anna János tudta nélkül találkozhatott Ilonkával.
A férfi nem szerette, ha Anna a régi barátnőivel találkozott. A nő szüleit se kedvelte túlzottan, így Anna őket is ritkán látta, mint ahogy a testvéreit is. A nővérével az esküvőjük óta nem találkozott, az öccsével meg azóta, amióta János összeveszett vele valami üzlet miatt.
Az asszony a régi étterem előtt parkolt, oda várta Ilonkát.
Ilonka nem változott semmit, még mindig ugyanaz a cserfes, vidám, szőke lány volt, mint régen. Igaz, a haját levágatta, kicsit talán le is fogyott, de a vőlegényének, akivel nagy szerelemben éltek, nem tetszettek a vékony nők, így nem akart már annyira sovány lenni.
Késő este volt már, mikor felálltak az asztaltól. Észre se vették, hogy elszaladt az idő. Anna jól érezte magát, évek óta először.
A szélvédőn, az ablaktörlő alatt egy papírdarabot talált, rajta egy rúzsos száj lenyomata és egy név: Kata. Az asszony csak forgatta a levelet. Aztán eszébe jutottak a fia szavai a szép néniről.
Eszeveszett tempóban száguldott haza. János már aludt, mire hazaért. A mobilja az éjjeliszekrényen volt, soha nem kapcsolta ki. Anna óvatosan vette el, nehogy felébredjen a férje. Kiment a nappaliba. Nézte a neveket a mobilban. Aztán meglátta: Kata. Rácsörgött. A nő vette fel:
- Szia édes, ezek szerint megtaláltad az üzenetemet. Miért nem hívtál fel, hogy jössz?
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
