Az ajtók záródnak
Dátum: 2008. december 06. 02:32Műfaj: VersCimkék: vers |  |
Az éjjel sötét ajkaira
lehelte óvatos csókját a hajnal,
Anyját szólongatta
az álmában vétlen sóhaj,
Aztán a másnap kócos szeme
Unottan az ágy szélére ült.
Egész éjjel tanultam
a váróterem neonjának
Búgóénekét
Aztán megvirradt,
és a hidegen hengerelt,
húzott acél sírása,
mímelte a Nap könnyét.
Nem akarok vonszolni
semmit tovább,
A pályaudvaron hagyok
minden, bámész ostobát,
Teszek a menetrendre,
Itt kérem tilos a koldulás,
Csak te ne fájnál bennem,
Az ajtók záródnak,
tessék vigyázni!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
