vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Az ember állat és Isten között

Műfaj: EgyébCimkék: ember, állat, isten

Minden emberben ott lakozik az ősállat megannyi ösztönével. Sóvárgások, kísértések, örömkeresések. Éhesek vagyunk, fázunk, melegünk van, kívánunk - testünk számtalan érzékszervével észleljük ezeket a jelzéseket és válaszolunk, védekezünk, illetve közelítünk hozzájuk.

.Az ember állat és Isten között

Minden emberben ott lakozik az ősállat megannyi ösztönével. Sóvárgások, kísértések, örömkeresések. Éhesek vagyunk, fázunk, melegünk van, kívánunk - testünk számtalan érzékszervével észleljük ezeket a jelzéseket és válaszolunk, védekezünk, illetve közelítünk hozzájuk.
Mindezek jókora energiát igényelnek tőlünk nap, mint nap. Ennünk kell, hogy tápláljuk, életben tartsuk a testünket, társakat keressünk örömeink, bánataink megosztásához, szexuális igémyeink kielégítéséhez.
Társas lények vagyunk, nehezen viseljük a magányt. Üressé válik minden tettünk, ha nem kapunk róluk visszajelzést, szóljon az külsőnkről, avagy belső tulajdonságainkról. Minden partnerért kiállt - nézd, milyen vagyok! - élményeinket szeretnénk megosztani másokkal, hogy általuk és mi őáltaluk igazolják várakozásainkat, értékrendünket.
Persze a ma embere már némileg "jól" elvan egymaga is, de ez csak látszólagos.
- Tehát a testet, amíg él, táplálni kell. Élelemmel, szexualitással, ruhával stb. , hogy kondíciója megmaradjon.
Viszont ott él a képzelőerővel megáldott lény is mindannyiunkban. Ez az a már-már szárnyaló, a semmiből teremtő "isten".
Őt azonban lehúzza a test, ez a zárlat. Megköti a földhöz, leigázva tartja és csak a révület, az alkotás, az álom perceiben-óráiban nyilatkozik meg.
E két rész között morzsolódik az ember. Vágyai ide-oda taszítják. S, ha szárnyas lényét megzabolázva látja különös pótcselekvésekbe menekül, hajszolja magát.
Mámor és perverziók, melyek tivornyái után az undor és a még nagyobb kétségbeesés, üresség jön, amit újabb és újabb féktelen szennyel tud csak időlegesen feloldani. Zabálásoktól, részegségtől, kábítószerektól, kicsapongó szexualitástól várva a gyönyört az oldódást, kereső szenvedéllyel, melyek aztán sosem hozzák meg az áhított megváltást.
- Eközben a szárnyas lény írtózva nézi elenyészésését, hisz e mámor úntalan keresése valójában az ő keresése, bár e torz zsivajban már alig kivehetően. Emlékezhetünk az albatroszra. Míly szánandó e kecses madár, milyen esendő a földön, tipegése gúnyt fakaszt a sérült lelkületűekből.

Charles Baudelaire: Az albatrosz

Olykor matrózi nép, kit ily csiny kedvre hangol,
Albatroszt ejt rabúl, vizek nagy madarát,
Mely, egykedvű utas, hajók nyomán csatangol,
Míg sós örvényeken lomhán suhannak át.

Alig teszik le a fedélzet padlatára,
A kéklő lég ura esetlen, bús, beteg,
Leejti kétfelé fehér szárnyát az árva
S mint két nagy evezőt vonszolja csüggeteg.

Szárnyán kalandra szállt, - most sántit suta félsszel,
Még tegnap szép csoda, ma rút s röhejre készt,
Csőrébe egy legény pipát dugdosva élcel,
Egy másik sántikál: hé, így röpülsz te, nézd!

A költő is ilyen, e légi princnek párja,
Kinek tréfa a nyíl s a vihar dühe szép,
De itt lenn bús rab ő, csak vad hahota várja
S megbotlik óriás két szárnyán, hogyha lép.

Ford.: Tóth Árpád

Igen, és ehhez képest az ember még az állatnál is képesebb mélyebbre süllyedni, mert van képzelete hozzá!
Nem véletlen, hogy az egyetlen az "állatok" között ki, nem ad kegyelmet fajtársának, míg más vadak az agresszort a behódolás jelével megfékezhetik. Igen, mert ehhez is van sajnos képzelőereje.

A bennünk élő "isten" a semmiből teremt épületeket, szimfóniákat, költeményeket. Itt valósul meg a felfelé törekvő, építő akarat, ami valóban nagy dolkokat alkot.

De miként fér össze e látszólag kibékíthetetlen két rész az emberben?
Nagyon nehezen. Soha ennyi agresszió ennyi lelki nyavalya, ennyi magányosság nem volt eddig, s főleg nem ilyen "ipari" mértékben.
Mégis, a felismerés, amennyiben megtörténik, a feltárás már javít a helyzeten.
A szándék a jobbításra már indulásnak, befektetésnek számít, emberi mivoltunk ösztöni (állati) és "isteni" (lelki) részének szelíd összehangolásához.
Természetesen semelyik rész túlburjánzása nem javallott.
Az "isteni" lényüket mindenek fölé helyező ember demagógiától, vallási ámulattól elragadtatott túlzásai is az egyensúly megbomlásához vezetnek. Lehet remeteként élni, vagy gubbasztani évekig egy póznán, de ez sem hoz eredményt, hisz a vakságban elenyésznek, sőt el sem érnek a többiek, a mások által elérhető impulzusok, melyek gazdagíthatnak, új perspektívákat mutathatnak, új dimenziókat nyithatnak, inspirálhatnak.  
Mindenképp együtt kell élni mindkét részünkkel. Mérlegelni mennyi az elég és mi a sok.
Bármelyik irányba való túlzó elmerülés összeomláshoz vezet.
- Ismerjük az "őrült zseni" fogalmát. Poe, József Attila, Latinovits és még annyian, kik elégtek e kettősség tüzében.

József Attila - Nagyon fáj

Kivül-belől
leselkedo halál elől
(mint lukba megriadt egérke)

amíg hevülsz,
az asszonyhoz ugy menekülsz,
hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy,
meleg öl csal, nemcsak a vágy,
de odataszit a muszáj is -

ezért ölel
minden, ami asszonyra lel,
mig el nem fehérül a száj is.

Kettős teher
s kettős kincs, hogy szeretni kell.
Ki szeret s párra nem találhat,

oly hontalan,
mint amilyen gyámoltalan
a szükségét végző vadállat.

Nincsen egyéb
menedékünk; a kés hegyét
bár anyádnak szegezd, te bátor!

És lásd, akadt
nő, ki érti e szavakat,
de mégis ellökött magától.

Nincsen helyem
így, élők közt. Zúg a fejem,
gondom s fájdalmam kicifrázva;

mint a gyerek
kezében a csörgő csereg,
ha magára hagyottan rázza.

Mit kellene
tenni érte és ellene?
Nem szégyenlem, ha kitalálom,

hisz kitaszit
a világ így is olyat, akit
kábít a nap, rettent az álom.

A kultura
ugy hull le rólam, mint ruha
másról a boldog szerelemben -

de az hol áll,
hogy nézze, mint dobál halál
s még egyedül kelljen szenvednem?

A csecsemő
is szenvedi, ha szül a nő.
Páros kínt enyhíthet alázat.

De énnekem
pénzt hoz fájdalmas énekem
s hozzám szegődik a gyalázat.

Segítsetek!
Ti kisfiuk, a szemetek
pattanjon meg ott, ő ahol jár.

Ártatlanok,
csizmák alatt sikongjatok
és mondjátok neki: Nagyon fáj.

Ti hű ebek,
kerék alá kerüljetek
s ugassátok neki: Nagyon fáj.

Nők, terhetek
viselők, elvetéljetek
és sirjátok neki: Nagyon fáj.

Ép emberek,
bukjatok, összetörjetek
s motyogjátok neki: Nagyon fáj.

Ti férfiak,
egymást megtépve nő miatt,
ne hallgassátok el: Nagyon fáj.

Lovak, bikák,
kiket, hogy húzzatok igát,
herélnek, rijjátok: Nagyon fáj.

Néma halak,
horgot kapjatok jég alatt
és tátogjatok rá: Nagyon fáj.

Elevenek,
minden, mi kíntól megremeg,
égjen, hol laktok, kert, vadon táj -

s ágya körül,
üszkösen, ha elszenderül,
vakogjatok velem: Nagyon fáj.

Hallja, mig él.
Azt tagadta meg, amit ér.
Elvonta puszta kénye végett

kivül-belől
menekülő élő elől
a legutolsó menedéket.

és

Tankcsapda - Lopott könyvek

Lopok neked egy könyvet, a lapjait teleírom
Vérrel, verítékkel, valahogy még kibírom.
De aztán elmegyek innen messze, hogy többé ne is láss.
Lopjon könyvet, írja a könnyeivel tele valaki más!

Lopok neked egy könyvet, a lapjait teleírom,
A festék, ha megszárad a kifakult papíron,
Akkor elmegyek innen végleg, magammal viszlek téged
Oda, ahol többé soha senki el nem érhet.

refrén:
Tudom, hogy hagynád, én addig szeretnélek,
Amíg látnám, hogy van még benned élet
A véredben fürödnék, átvágnám a torkod,
Néznél rám, de nem értenéd a dolgot.

Lopok neked egy könyvet, a lapjait teleírom,
A képeket kitépem, rajta lesznek a síron,
Amit kettőnknek ások de úgy, hogy ne lássák mások,
Mikor a szemedbe nézek, szúrok, aztán magammal végzek.


S bár e versek, szövegek a tehetséget igazolják, ám sokszor olyan, szinte emberfeletti szenvedésről panaszkodnak, amelyet tényleg lehetetlennek tűnik kibírni (ép ésszel).
- Azonban elkalandoztam.

Mindenképp a legfontosabb az ember számára az összhang a mindenkori jelenében, melyben az állatot, amit megszelídített, de le nem igázott és ugyanígy az alkotó "istent", akivel hasonlóan cselekedett, ezzel  az alkotó, teremtő, szárnyaló, képzeletének határtalan égboltján járót összetartsa , hogy együtt éljenek kölcsönös tiszteletben.
Mert az ember már nem állat, még nem isten.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

Szavazás

Beérkezett szavazatok száma erre a cikkre: 1 db

A szavazatok átlaga: 5

Ha belépsz, tudsz szavazni.