Az ember üres, kongó terem…
Dátum: 2009. december 31. 11:55Műfaj: VersCimkék: érzelem, szerelem, boldogság, érzés |  |
Az ember üres, kongó terem,
Ha a szerelem nem tér be hozzá,
És szelével nem süvíti be
Lelkének hűvös, fázós sarkait,
Életének magányos éveit.
Ha mégis betér, mindent elönt,
Egyedül hagy a gondolatokkal,
Mindent felborít, mindent kitaszít,
Ha akarja, örökre elborít,
Örökre, s ki tudja, mikor távozik.
Nincs nyugtod, de érzed, hogy szükséges,
Hogy mindig ott legyen és betöltsön,
Lendülettel talpra állítson,
S belőled újat, embert faragjon,
Mást, ki nem egyedül jár az úton.
Szerelem, légy hát mindig velem!
Melegséged töltse be a lelkem,
Taszíts ki belőlem minden rosszat,
Hogy csak a jó maradjon, az igaz,
Az igaz, csak az igaz szerelem.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
