Az okos pesti vidéken....
Dátum: 2011. április 22. 00:43Műfaj: PrózaCimkék: tudatlanság |  |
Akkor történt ez az eset, amikor még a disznók húsból voltak. Mi növesztettük őket igazi kukoricával és moslékkal. A takarmány és a többi disznóba való töltelék sokkal olcsóbb volt. Megérte állattartással foglalkozni.....
Akkor történt ez az eset, amikor még a disznók húsból voltak. Mi növesztettük őket igazi kukoricával, és moslékkal. A takarmány és a többi disznóba való töltelék sokkal olcsóbb volt. Megérte állattartással foglalkozni. Évente 5-6 malacot vettünk, és neveltünk fel. Igaz sok munkával járt, nagyon lekötötte az időnket. Ha azt akartuk, hogy gyorsan nőjenek, naponta háromszor kellett etetni őket. Jaaa! És persze az ólakat is ki kellett takarítani. Télen csak kicseréltük az ágyneműt, jobb időben viszont ki kellett slagolni az ólakat a szagok enyhítése végett. Azt hiszem itt lettünk disznóhoz kötöttek. A gondoskodást viszont meghálálták, mert fél év alatt 110-120 kilósra cseperedtek. Kettőt eladtunk, a maradék három így lényegében ingyen volt.
Éppen egy ilyen disznóeladásos projektet hajtottunk végre. Úri pesti népség vidéken disznót vág. Már a kezdet is érdekes volt. Megbeszéltük, hogy reggel 6 körül várjuk őket szeretettel.....ennek ellenére 8 körül állítottak be. Meg is jegyeztem, hogy Pesten biztos később kel a Nap. Nem igen tudták miről beszélek. Lehet, hogy ott még a Napot is másképpen nevezik.
Tehát elkezdődött a disznóvágás...szegény disznó már nagyon türelmetlen volt. Személy szerint én is, mert nemigen szeretem ezeket a gyilkolászásokat. A disznó sem, mert ahogy a három erős férfi rávetette volna magát, futásnak eredt. Az életéért futott szegény. Hosszú kergetőzés után, mikor már mindenki kellemesen elfáradt, szegény állat megadta magát. Leszúrták. Nem nagyon örült neki.
A hosszú hajsza után vendégeim megéheztek. Az előző disznóvágás alkalmával gyártott kolbászból sütöttem nekik, bár ez nem volt benne a megállapodásban. Nem is ez a lényeg. Asztalhoz ültek, jócskán szedtek a kolbászból. Erre a fiatalember cinikusan így szólt:
- Meg sem merem kérdezni, hogy van-e kecsapotok, hátha azt itt vidéken nem ismeritek.
Mi a városban mindenhez azt esszük.
- Ááá! Nálunk olyan nincs......nálunk csak kecsöp van, de azt ti biztosan nem szeretitek. - válaszoltam én.
Szerették......fél dobozzal. Kár volt megemlítenem nekik.
Azután, hogy gyorsabban menjen a munka, vendégeink bevonultak a szobába videózni. Előtte viszont a fiatalember megkérdezte, hogy szoktam-e takarítani, mert rajta fehér zokni van, és nem akarja, hogy koszos legyen.
Erre én így feleltem: - Takarítani? Dehogyis....mi trágyázni szoktunk.
Azért nem lett koszos a fehér zoknija.
Szépen, csendben nézték a tévét! Délre nagyon megéheztek, gondolom a sok munka miatt. Ebédet készítettem nekik, saját húsból, mert hát az övékét haza kellett vinni.
Megebédeltek, újra pihi. A mi rokonaink meg dolgoztak az ő disznójukon.
Kis idő múlva a 20 év körüli városi kis angyal megkérdezte, hogy megnézheti-e a kertet.
Természetesen igent mondtam, mivel nagyon büszke voltam a kertemre, nagyon szépen rendben volt tartva. Sokféle gyümölcs, zöldségféle volt ültetve.
A borsó éppen virágzott.....nagyon megtetszett a lánykának. Meg is kérdezte, hogy adnék- e neki egy csokorra valót a vázába. A lélegzetem is elállt. Nagy nehezen rajzokkal illusztrálva elmagyaráztam neki, milyen növény is a borsó. Ő ilyet addig csak üvegben látott, konzerv ként. Megúszta a borsó, hogy lakásdísz legyen belőle.
Tovább haladtunk a kertben. Az eper is nagyon szép volt. Virágok és kis zöld eprecskék voltak rajta. Ez is szemet szúrt az én kis városi vendégemnek. Meg is kérdezte:
- Te Csilla! Ez vajon milyen növény?
- Hát ez kedves, eper. - válaszoltam én.
- Ez biztosan új fajta, mert én még ilyet nem láttam. - mondta ő.
- Igen, új fajta.....még zöld!- válaszoltam én, de már a röhögőgörcs kerülgetett!
Szerencsére hamarosan befejeződött a munka, készen lett a hurka is, kolbász is.
Végre összepakoltak és elmentek. Napokig nevettem a buta kérdéseken. Az is lehet, hogy én voltam a buta, mert ugye vidéki vagyok.
Jól elfáradtam az utómunkálatokban, de legalább volt egy kedves élményem okos városi emberekkel!
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
