Azon a Képen

Szerző: Molnár ZsoltDátum: 2008. június 05. 15:25

Műfaj: VersCimkék: vers

Azon a képen,
mit a tegnap éjjelről láttam,
a halpiac betonjára
ejtett ponty puffanását
idézte az éjjelbe hulló
önmagam.
(ahogy a magam sötétjében,
a semmi koppanni bír,
zuhantam
mélyemből hozott képeim közé)

Régiek a képek.
Foltonként aranysárgát idéz
az igazságos fekete-fehér.
(amiben szín van hatásvadász,
így mellébeszél!)

Elég lenne a zongora hangja,
de fújja egy álmos trombita.
A képen
fekvő,guggoló és álló sorban
soha nem látott
legendás emberek.
Minden mögött
cseppnyi a valóság,
minden úgy lehet szép,
ahogyan maga számára
illeszkedve
torzítja
a benne élő.

Ezek itt a rugalmas igazságok
és én
meglassult terein tévelygek.
Ajtósikollyal nyit rám a kétely,
Kilép vagy belép,
ki itt lépdel?

A fecsegő írás,
meséli a testetlen álmot,
a szagok ízét.
Markában döglődő egér,
kurzorja simít monitorra,
Szememre rántja függönyét,

A Valóság

Elbújni jó ott nekem,
Néha itt van a Hold is,
Ha megengedem,
S ha az izgatott eső,
Az üvegen dobol,
Én beengedem.

vissza a főoldalra ajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.