Az öreg hölgy látogatása a József Attila Színházban
Dátum: 2008. március 31. 18:22Műfaj: EgyébCimkék: kriitika |  |
Zsótér Sándor az elmúlt évek színházi fenegyereke, mások szerint egykori ügyletes zsenije első látásra meghökkentő helyszínt és főszereplőt választott Dürennmatt: Az öreg hölgy látogatása előadására Angyalföldön a József Attila Színházban ,Ladányi Andrea a kortárs balett egyik vezető táncosával.
Az előadást látva meg kell állapítani, hogy Zsótér letisztult, nem akar mindenáron és öncélúan meghökkenteni, ugyanakkor visszatért a XX. századi színjátszás egyik fontos áramához a brechti színházhoz
Ehhez a visszatéréshez keresve sem lehet jobb darabot találni, mint Dürennmatt "öreg hölgyét". A koncepcióhoz illően songokkal mutatja be a darab kezdetén Güllen állapotát. Az első meglepetést követően a néző könnyen ráhangolódik erre az előadási stílusra. A környezethez illő és egyáltalán nem megdöbbentő a Gülleniek "legatyásodását" szimbolizálva, hogy a helybeleiek alsónadrágban és atlétatrikóban vannak.
Az előadás szelleméhez így már jobban illik a főszereplő választása. Bár egy kis dramaturgiai ellentmondást érzek a madárcsontú főszereplő és az utalás között, hogy Claire mennyire meghízott, de ezt idővel a néző megszokja. Ladányi szikársága illik a főhősnő mindent túléléséhez. Nagyon jók és az előadáshoz alkalmazkodóak szögletes mozdulatai, melyek időnként pantomímbe mennek át. Ladányi Andrea erénye, hogy nem akar túlterjeszkedni korlátain, nem kíván mély jellemábrázolásba belemenni, hanem említett mozdulataival utal az öreg hölgy kegetlen tudatosságára. Természetesen ebből fakad, hogy nem derül fény viszont a főhősnő sértett hiúságára, mely az öncélú igazságszolgáltatáshoz vezet.
Méhes lászló Alfréd Ill alakítása az első felvonásban tetszett jobban, mikor a magabiztosságtól eljut a félelemig. Az előadás legmaradandóbb pillanatai az első felvonás végén vannak, amit a néző csak a színházi személyes jelenlétben érzékelheta félelem ábrázolásában. Ekkor remek a zenei effektus is, bármennyire is elidegenítő színház, a néző együtt fél Alfréddal. A második részben - a II.-III.felvonást öszzevonva játszották - viszont nem jött át az alakításból Ill fokozódó belenyugvása megölésébe, majd erkölcsi felmagasztosulása azzal, hogy nem teszi meg a Gülleneieknek azt a szívességet, hogy öngilkos legyen, nekik kell az öreg hölgy privát igazságszolgáltatását végrehajtani. A dramaturgiailag nagyon fontos kocsi kirándulás, milkor is Alfréd családjával elmegy az erdőbe Claire ifjúkori elcsábításának színhelyére az előadás mélypontja, itt üresjáratot és unalmat érzékeltem. Ez sajnos nem oldódik fel Alfréd utolsó találkozásval sem Clairrel.
Az előadás azt a célját feltétlenül elérte, hogy a darab aktualitásra felhívja a figyelmet: országunk "elgüllenesedésére", továbbá, hogy a hitelből élés, a felelőtlen költekezés, akár kollektív bűncselekményhez is vezet. Felesleges és olcsó hatáskeltés viszont a mesterséges aktualizálás: kortárs európai politikusok, nagytőkések és a napi reklámokból ismert termék emlegetése. Sajnos viszont nem fogja meg a nézőt az, amire pedig az elidegenítő, nem moralizáló színházi módszer nagyon is alkalmas lehet, hogy a legnagyobb bűnös nem az öreg hölgy, aki érvényt szerezhet saját igazságának, nem is a szerencsétlen Gülleniek, akik eszközök ebben, hanem azok a moralizálók, aki megideológizálják a tettet.
Dürrenmatt szíbháza Brecht és G.B. Shaw örököse, bár ebben a darabban a brechti elemek érvényesülnek erősebben. Hallom, hogy a Nemzeti színház műsorra tűzi a Warrenné mesterségét. Kiváncsian várom "az öreg hölgy" után. Bár Shaw minden iróniája mellett sokkal moralizálóbb és együttérzőbb hőseivel, Claire Zachanassian akár lehetne Warrenné tanítványa is, azzal a különbséggel, hogy eredeti tőkefelhalmozása tekintetében már nincsenek erkölcsi skrupulusai.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
