Az új rend

Szerző: JuhiDátum: 2009. június 04. 22:07

Műfaj: VersCimkék: vers

És lezajlott megint:

A fény újra eluralkodott a földön,
Megtört a mindent elnyomó csend,
Az emberek extázisban egymást ölelték,
Édes csókokat suttogtak érzékeny fülekbe,
A papok hallelújáztak,
Örvénylettek a tisztavízű folyók,
Lassan-lassan kibontakozott hát a régi-új rend.

Aztán a fény elsötétedett,
Elhalkultak a zajok,
Az emberek gyűlölködőn egymást ölték,
Gonosz szavakat súgtak erre érzékeny fülekbe,
A papok embereket áldoztak
Elapadtak az életet adó folyók,
Lassan megint kibontakozott a sötét, régi-új rend.

Majd a fény mégis áttört a szíveken,
Véget ért hát a súlyos, hosszú csend,
Az emberek gonosz álomból ébredtek,
Édes csókokat leheltek finom hajlatokba,
A papok a megváltást üdvözölték,
Ébredezett a természet, kibomlott,
Kivirult hát a semmiből a régi-új rend.

De a fény egyszer csak belesápadt a napba,
És minden elcsöndesült,
Az emberek összeharapták ajkukat,
Besúgók leptek el egyszerű családokat
A papok megint embereket áldoztak (és közben hallelújázutak)
A természet megdermedt az istentelen pusztulástól,
Így lassan, komoran kirajzolódott újra a régi-új rend.

És végül…

Végül minden összeolvadt,
A percek egymásba vesztek,
Nem lelehetett tudni mi a valóság és mi az álom,
Hogy mi a szabadság és mi a járom,
A folyók se tudták már mit csinálajanak
Pusztítsanak vagy kiszolgáljanak,
És ebből az írdatlan összevisszaságból,
Ebből a gyalázat, szenny, boldogság varázsból
Mégiscsak megszületett,
Kirajzolódott, kitüremkedett
A soha nem volt,
És most mégis létező vadonatúj rend.

De ekkor már nem maradt élő ember a földön.