Az utcalány
Dátum: 2008. április 28. 21:04Műfaj: VersCimkék: meghasonulás, barát, lány |  |
Egy szakadt utcalány ő, aki jobbra volt érdemes.
Egyszer neki is volt önbecsülése,
ő is sajnálattal nézte a koldust ahogy kezét nyújtotta felé.
Most ő tartja a markát szemét lesütve, bár már nem szégyell semmit.
Nincs olyan rossz, olyan megaláztatás ami ne történt volna meg vele.
Sötét utcákon jár, nincs senkije.
A ruhája is csak az a szakadék, amit hónapok óta hord.
Bűzös körülötte a levegő, nincs aki megkívánhatná.
Már a kutyának sem kell!
Itt vagyok én! - egyetlen jó barát…
Jó barátod, segítőd aki ha eljön a reggel
tükörbe néz helyetted.
Tükörbe néz és szépnek lát! Nem a ringyót látja aki lettél!
Megfürdök helyetted.
Megmosom a hajam is.
Szépen felöltözök, s lassan elindulok.
Elmegyek melletted ahogy a lépcsőn ülsz.
Érzem a bűzöd, bár most fürödtél!
Csapzott a hajad, pedig most mostad meg!
Éhes vagy nagyon, igaz enni nem ettél.
Megfogadom, ha jövök haza és itt leszel,
felviszlek magammal.
Felviszlek és vissza adom az életed!
Megetetlek, hozzád szólok
érezd, hogy még mindig te is ember vagy.
Éjjel értem haza, már nem voltál sehol.
Beléptem a lakásba és a rémület elfogott.
Rettegve néztem szembe veled,
ott voltál remegtél te is, félni valód pedig nem volt.
Nem kellett félned hiszen rád vártam.
Szemtől szembe álltunk.
Éreztem a bűzöd, láttam a csapzott hajad.
Ahogy mozdultam mozdultál te is.
Egy pillanatra elgondoltam, hogy lehet ez.
Lassan megértettem : a tükörképem nézem!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
