BAGOLY BÉNI házasodik
Dátum: 2009. szeptember 20. 06:34Műfaj: PrózaCimkék: mese |  |
Amit nektek elmesélek, tiszta igaz, nem füllentek, én vagyok a futár szajkó, erdőn, mezőn kis hírmondó. Látok, hallok így eleget, más csínyéről nem fecsegek, viszek, hozok üzenetet, leginkább a bagolynépnek. Köztük él a Bagoly Béni, nagy újsághírt vittem neki, tudatja lám, Uhu Eszter, férjhez menni Ő nem restell. Ablakában elmerengve,
Amit nektek elmesélek,
tiszta igaz, nem füllentek,
én vagyok a futár szajkó,
erdőn, mezőn kis hírmondó.
Látok, hallok így eleget,
más csínyéről nem fecsegek,
viszek, hozok üzenetet,
leginkább a bagolynépnek.
Köztük él a Bagoly Béni,
nagy újsághírt vittem neki,
tudatja lám, Uhu Eszter,
férjhez menni Ő nem restell.
Ablakában elmerengve,
vár Bénire szemlesütve,
oly kíváncsi a csőrére,
mint legalább szemfülére.
Menne hozzá megmutatni,
s legyen nála egérkifli,
mondtam neki e szöveget,
nem hadartam, csak keveset.
(Fehér egér volt a divat,
feketét csak lányok adnak
viszonzásul a fiúknak,
abban ők a jogosultak!)
Ifjú volt még Bagoly Béni,
hol a fehér? De keresi,
nem akadt rá, bár törekszik.
„Ilyen kifli nem létezik!”
Szomorú lett, úgy sajnáltam,
tejet vittem s tanítottam,
mártsa az egeret abba,
Szép fehér lesz, s átadhatja.
De Béninek mégse tetszett;
„tudnom kell, hogy hol tenyésznek”
- mondta, s felszállt egy toronyba,
bekukkantott zegzugokba.
Harang alatt vén ládákban
kutakodott nagy lázasan,
Nem volt fehér, nem volt ilyen,
„Uhu Eszter várhat engem!”
- mondta nekem s én elmentem,
vén Uhuktól kérdezgettem.
Nem mondták meg, de ezalatt
Kuvik Anna küldött tollat,
Azt üzente tőlem ríva:
Bálba készül, nincsen párja.
Ha e tollat visszaviszed,
Őt a táncba elviheted,
lesz ám jókedv és vidámság,
belépő sincs, ha meghívják.
Nem kell egér, nem kell „fincsi”
csak a táncba megjelenni,
de, ha a táncát ott elvéti,
többé társa nem lesz senki.
Mehet haza oly egyedül,
mint a tücsök, ki hegedül,
így hát Béni el is indult,
még az ég is, lám, kitisztult.
Jaj, de szegény elfeledte,
fényes nappal nincs esélye,
nekirepült egy nagy fának,
úgy elszédült, mint egy harang.
Kit feszt ráznak, kondítgatnak,
hintáztatnak, lóbálgatnak,
Bim-bam, bim-bam -, szólt a feje,
Nem is lett bál – egyelőre.
Hiába jött el az este,
a tollat ő elvesztette,
át amint így keseregne,
fehér egér jön elébe,
Nyakon csípte, zsebre tette,
Uhu Eszternek elvitte,
ott várt Eszter az ablakban,
hullott könnye szakadatlan.
Nem jön Béni udvarolni,
meddig kell így várakozni?
Repült Béni körbe, körbe,
röpködött, míg beengedte.
„Megjöttél te, mégis hozzám?”
Nagy örömmel így szólt a lány,
rá se nézett az egérre,
„Még hogy – fehér!” ő nem kérte.
S fütyült minden formaságra,
még ablakát is bezárta,
Innen hamar nem mehetsz ki,
vélem maradsz, vagy vájom ki
a két szemed, hogy ne lássál,
Innen tőlem el ne szálljál!.
Dehogy szállt el… jó vége lett,
Béni ette az egeret,
Uhu Eszter ment vadászni,
otthon maradt Bagoly Béni.
Tudom nékem nincs itt szabi,
futár volnék, kell rohanni,
minden napra jut levél, s hír,
sok a szajkó, kevés a zsír.
De van ebben sok-sok élmény,
ez a szakmám, szeretem én,
ezt a Bénit sajnálom csak,
elpuhulhat még utólag!
Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. feketetulipan (#12835) | 2009. szeptember 23. 10:04 |
köszike | |
Válasz Györgyi hozzászólására (#12831). |
|
2. Györgyi (#12831) | 2009. szeptember 22. 16:37 |
Kedves Miki igazán jó kis mesét hoztál. Gratulálok. :-) | |
| |
