Barátkozás az ellenséggel
Dátum: 2008. április 28. 09:33Műfaj: EgyébCimkék: barátság, elmélkedés, gondolat, filozófia, férfi |  |
Egy régi vicc szerint azért nem lehet egyik nem sem győztes a férfiak és nők csatájában, mert túl gyakori az ellenséggel való barátkozás. A legtöbben úgy gondolják, hogy a két nem között sosem lehet igazi barátság, aminek egyértelműen a szexus az oka.
Praktikusan azért vagyunk nőkre és férfiakra felosztva, hogy szaporodni tudjunk. Biológiai tények igazolják, hogy a férfiakban genetikailag kódolt ösztön a szaporodási vágy, pontosan ugyanúgy, ahogy az állatvilágban, ahol a hímek minnél több nősténnyel próbálnak meg párosodni életük folyamán, csak azért, hogy tovább tudják adni génjeiket. Ugyanilyen állatias ösztön megfigyelhető a nőknél is, hiszen ők az anyasággal, az utód megszülésével kívánják biztosítani a fajfenntartást.
Azonban az állatoktól különbözően, mi emberek leginkább pusztán a szex által nyújtott élvezet és fizikai kielégülés miatt tartunk fenn nemi kapcsolatokat és nem feltétlenül az utódnemzés céljából. Ebből adódóan a másik nem szinte összes képviselője potenciális jelölt. Vagy mégsem?
Akikben ez a fajfenntartási ösztön erősen jelen van, azok a férfi-nő barátságra csak legyintenek, elképzelhetetlennek tartják azt. És valóban ők az ellenkező nemben szinte minden esetben a vadat látják csupán, akikért a saját nemük képviselőivel harcolni kell, mondván, hogy a zsákmány (a másik nem) alsóbb rangú és - ami a legfőbb - ellenség. Tipikusan az ilyen emberekből lesznek a becsmérlő férfisoviniszták illetve a férfifaló feministák és köztük valóságos háború dúl "minden nő ostoba" és "minden férfi szemét" felkiáltásokkal.
Bárhogyan is, de a nők és a férfiak közötti barátságnak a szexualitás emel erős gátakat és barátságot csak olyan ellentétes neművel tudnak kialakítani, akit szexuálisan nem tartanak vonzónak. Azt azomban nem tudják, hogy a másik érez-e nem vágyat irányukba.
Igaz barátságok többnyire az azonos neműek között szoktak köttetni, hiszen közöttük fel sem merül az egymás iránt érzett nemi vonzalom. Sőt sokkal könyebben tudunk a saját nemtársainkkal kötetlenül, tabuk nélkül beszélni (igaz , ez alkat, neveltetés kérdése is). Mivel életünket átlengik a különböző társadalmi elvárások, miszerint intim témákról "nem illik" a másik nemmel beszélgetni. Vagy ha mégis, akkor virágnyelven.
Maradjunka szexnél. Időnként mindenki megengedi magának, hogy közeli (azonos nemű) barátaival abszolút tabumentesen tudjon társalogni intim témákról, de egy ellenkező neművel már sokkal visszafogottabban képes erre. Akadnak persze olyanok is - szerencsére - akik nem csinálnak ebből problémát és gátlástalanul tudnak bárkivel a szexről társalogni, de ez megint csak visszakanyarodik a nemek közötti versengéshez.
Térjünk vissza az eredeti témához. Ezek szerint nem is létezhet valódi, testi vágytól mentes, őszínte szereteten alapuló baráti viszony? De igen.
Viszont ehhez egy "apró" dolgon túl kell lépnünk: a nemiségünkön. Egész addig, amíg magunkat és a másikat nőnek és férfinek tekintjük nem oldódik fel a légkör olyannyira, hogy valós baráti érzésekről tudjunk beszélni. Felejtsük el, hogy ki milyen nembe tartozik és tekintsük magunkat és a másikat embernek. Nem egy férfi és egy nő kapcsolatáról van szó, hanem két emberéről.
A férfiaknak nehezebb a dolguk, hiszen bennük alapvetően a szexuális vágy sokkal áthatóbb és sokkal agresszívebb, mint a nők esetében. Ebből adódóan a legtöbben úgy gondolják, hogy csak akkor köthet egy férfi és egy nő barátságot, ha nincs köztük nemi vonzalom (mert például már lefeküdtek egymással korábban).
Bizonyíték erre, hogy a szexuálisan már nem aktív - jellemzően idős - emberek sokkal egyszerűbben kötnek barátságot a másik nem képviselőivel. Ugyanis ebben az esetben nincs "veszélytényező".
A nők többsége váltig állítja, hogy igenis van közeli barátjuk "odaátról", aki iránt soha nem éreztek fizikai vonzalmat. Azért érdekes, hogy ezt már sokkal kevesebb férfi mondhatja el. A legtöbb esetben inkább mégis arról van szó, hogy féltenek egy baráti viszonyt megkockáztatni egy esetleges kapcsolattal és inkább "maradjunk barátok" alapon mesterségesen megrekesztik a viszonyukat, noha az alapvető fizikai vonzalom meg van köztük.
Akkor hogyan lehet áthidalni ezt a "problémát"? A válasz egyszerű, de ehhez mint említettem felül kell emelkedni önmagunkon, a nemiségünkön és a kódolt ösztönökön: tekintsük egymást embernek és ne a másik testéből adódó különbség legyen a mérvadó, hanem a lelke. A lénye.
