Barátom
Dátum: 2008. április 30. 00:08Műfaj: VersCimkék: félelem, barátság |  |
Oly gyönyörű, hogy le sem lehet írni.
Nincs szó mely ajkon formálódva
elmondhatná szépségét.
A nap sugarai, s az éj sötét árnyai
rajzolták meg testét.
Úgy suhan mint egy pillanat,
fel sem eszmélsz és rabja vagy.
Tündöklő szemében oly kevés a könyörület,
érzéketlen hideg, ... ő csak így élhet!
A lelkét akartam , érteni őt
megfejteni titkait.
Harag, bánat, fájó sikolyok, végtelen harc
kicsordult vér, kín, szenvedés ez volt ő!
Néztem ahogy ott fekszik a fűben,
tudtam valami nagyon nincs rendben!
A kegyetlen gyilkos őszinte
ártatlanságával nézett rám.
Figyeltem, vártam, néztem
gyönyörködtem benne,
majd megéreztem félelmét.
Mint valami tömény szúrós illat
úgy lopta orromba magát a
félelem szaga!!!
Mit tűzkőnek hittem mi szemében ragyog
nem volt más csak egy könnycsepp,
mit magáért hullatott.
Sírt a TIGRIS, bár tudta nincs miért,
ennyi volt vége......
élete itt véget ért.
Felállt büszkén bár nagyon félt.
Szemünk egy végtelen pillanatig összefonódott,
éreztem fájdalmát s tudtam mit él át
ő a nagy harcos a gyilkos ő, ő, ő maga az állat.
Dördült a lövés mi testét hátra lökte,
lábai az ég felé mutattak.
Sírtam, zokogtam szerettem őt
és ha féltem is nem tőle féltem,
hanem a félelemtől amit érzett mikor ölt s
mikor őt megölték!
Szeretlek Tigris
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
