vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Barátom

Műfaj: VersCimkék: félelem, barátság

          Oly gyönyörű, hogy le sem lehet írni.

          Nincs szó mely ajkon formálódva

          elmondhatná szépségét.

          A nap sugarai, s az éj sötét árnyai

          rajzolták meg testét.

          Úgy suhan mint egy pillanat,

          fel sem eszmélsz és rabja vagy.

          Tündöklő szemében oly kevés a könyörület,

          érzéketlen hideg, ... ő csak így élhet!

           A lelkét akartam , érteni őt

           megfejteni titkait.

           Harag, bánat, fájó sikolyok, végtelen harc

           kicsordult vér, kín, szenvedés ez volt ő!

           Néztem ahogy ott fekszik a fűben,

           tudtam valami nagyon nincs rendben!

           A kegyetlen gyilkos   őszinte

           ártatlanságával nézett rám.

           Figyeltem, vártam, néztem

           gyönyörködtem benne,

           majd megéreztem félelmét.

           Mint valami tömény szúrós illat

           úgy lopta orromba magát a

           félelem szaga!!!

           Mit tűzkőnek hittem mi szemében ragyog

           nem volt más csak egy könnycsepp,

           mit magáért hullatott.

           Sírt a TIGRIS, bár tudta nincs miért,

           ennyi volt vége......

           élete itt véget ért.

           Felállt büszkén bár nagyon félt.

           Szemünk egy végtelen pillanatig összefonódott,

           éreztem fájdalmát s tudtam mit él át

           ő a nagy harcos a gyilkos ő, ő, ő maga az állat.

           Dördült a lövés mi testét hátra lökte,

           lábai az ég felé mutattak.

           Sírtam, zokogtam szerettem őt

           és ha féltem is nem tőle féltem,

           hanem a félelemtől amit érzett mikor ölt s

           mikor őt megölték!

                                                        Szeretlek Tigris

 

 

 

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Szavazás

Beérkezett szavazatok száma erre a cikkre: 1 db

A szavazatok átlaga: 5

Ha belépsz, tudsz szavazni.