Basszuskulcs

Szerző: denketDátum: 2009. október 05. 16:58

Basszuskulcs

Testvére a bőgő nagynak;

Ölemben a helye annak,

Mely nem sír oly keserves hanggal,

Nagyokat dobban rezgő fallal.

Hangja halkan hangzik húrjain,

Mélyen monoton búja rí;

Kövér kötélként peng négy húrja,

Keresztezi őket a pengető útja.

Puha pengető az a bizonyos,

Ura nem tudja a kotta hány soros,

Mégis dala mindörökké dallamos,

Szívből szól, sose alattomos.

Játéka kevés helyt hallatszik,

Játszója szerencsétlen bolondnak látszik,

Pedig sokaságban fontos ha játszik,

Ujja a fogólapon épp merre cikázik…

Eddig 2 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. denket (#15709)	2009. december 08. 18:08
Jaja... a basszeros :) de ha jobban belegondolsz, akkor ez nem csak a basszusgitarozasrol szol, hanem a koltok hatterbe szorulasarol is... meg arrol altalaban, ha nem halljak meg az embert...
Válasz ultraviolet hozzászólására (#15698).

2. ultraviolet (#15698)	2009. december 08. 16:13
A basszgitáros, ő a kulcsa ennek a versednek! Persze hogy fontos. Én a ritmus szekcióhoz érzem közelebbinek a szerepét egy együttesben. Szóval, tetszik a versed!