Bhanhoff Evangélium
Dátum: 2010. április 08. 11:48Műfaj: PrózaCimkék: groteszk, egyperces |  |
groteszk, rhaballiáda, becopy by Bulgakov is. - Nyugati P.U. aluljárójának egy hasonló nevű kocsmájában írtam, összerakva a napi történéseket, amiket egész nap a városban csövező csavargóként láttam, vagy látni véltem.
Már egy hónapja látszott, hogy fáradt, kialvatlan. Szinte alig vett magához ételnek nevezhetőt a Mester. Pillantásai lassú jámborságában mégis melegségre, hitre találtak a tanítványok. Lázár ágyára dőlt. Azt mondta elfáradtam és szinte azonnal elaludt. Alvásában lassú sóhajokkal lélegzett. Állán meg-meglibbenő szakáll közé akadt pihe darabbal játszott a levegő.
Álmot küldött az Atya. Mutatta benne Lévi Mátét, ahogy 42-ben Palesztinát elhagyva, hitéért Etiópiában halálig kínozzák. Péter telefonja halk üzemmódban volt, így a Mester sem ébredt fel a hívásra. Egy ideje valaki ismeretlen számról csengetésnyit hívta, aztán bele sem szólva letette. Péternek a bal szemöldöke rándult, annyira volt megszokott a dolog, hogy sok ügyet nem vetett rá. Le van szarva! – dünnyögte és újabb vodkát kért. Mátét figyelte, ahogy a pókergépen egyre csak emeli a tétet, és az már kétszázasával veszi az eddig húsz Forinton összetarhált nyereményt. Aztán egyszer csak kétszázon beadta az öt BAR-t. Máté leugrott a székről meglepetésében és a tanítványok mind odasereglettek. Mint a győztes gólnál volt nagy a hangzavar. Maroktelefonokkal kezdték fotózni a nyerőgép monitorját. Az öreg Csaposné meg a száját elhúzva, leplezett dühében egy már tiszta poharat újra elöblített majd száraz törlővel nyikorgatva dörgölt a poháron, mintha csak az egész rohadt bagázs nyakát tekerné ki épp. Az Apostolok pezsgőt kértek. A gép nyomásonként kétszázassával írta a „kifizetendő nyeremény” rovatba a kettőszáz ezer Forintnyi nyereményt. El - elvéve néhány öt dinnyét, meg hat harangot, Máté százkilencvenhat-ezer Forintnál ki tudott a játékból szállni.
. Kánai Simon Stadeusszal és Iskarióti Judással összekapaszkodva énekbe kezdtek.
A Mester még mindig mély álomban volt, semmi nem ébreszthette az Atyától kapott álomból. Az álomban egy keskeny fénysávon, vagy csillagárkon állt, bal kezében köntöse alját fogva fel, jobbal az Atya felé intve szólt:
- Atyám! – Meg kell tudnom, mi végre vagyok itt. Mi célból tartsz embersoron?
A mennyei Atya, mint általában nem szolgált földi válasszal. Kisebb csillagok villództak, a kozmosz hűvös sötétjének katartikus élménye, a világmindenséggel való azonosságát erősítette a Mesterben.
- Atyám! – Kérlek adj nekem feleletet! – Már alig-alig lüktet bennem az a kevéske vérem. Tudnom kéne mire lesz elég.
Az Atya ekkor nem hangokkal, de közölt a Mesterrel.
Valami olyasmi rébuszokban értelmezhető isteni beszéd féle felelet volt ez, mit csak a Mester érthetett, de jelenthette azt is, hogy:” - Kitart az Fiam! – Egészen a végig.”
Az örömükben mulatságba kezdett tanítványok részegségükben észre sem vették, mikor a Mester felébredt. Semelyikük nem volt abban a józan állapotban még az azt követő napon sem, hogy mindezt lejegyezhette volna, vagy fejfájásában némi emlékképet felidézni lett volna képes az esetről.
A Mester egy Lucky Strike-ot rendelt Lévi Máté számlájára, majd elvéve az apostoltól a megmaradt, körül-belül százharminc-ezerforintnyi összeget., eltűnt a helységből. A Csaposné minderről tudomást nem szerezve, most megkönnyebbülve a vastagabb ceruzával írta már hitelbe is a fogyasztást. Mondta is Icának, a négy órában kisegítő lánynak, hogy tizenegyre italfogyasztásban bejön, amit a nyerőgépen kifizetett, meg amúgy is a bérkihelyezővel hatvan-negyvenben van megegyezkedve a hetven-harmincról. Úgyhogy nagy baj éppen nincsen. Záráskor majd odaadja a „múlthetet.”
Ica is mosolygósabb lett. Eszébe jutott a magas sarkú cipő, amit egy hete kerülget a Lehel-téri kínainál. „A főbérlő meg le van szarva - Majd tizedikén, ha Zoli képes lesz józan hazajönni, ő is megkaphatja az elmaradt lakbért. – Minek él az ember?” – tette fel magának a kérdést. Aztán egy újabbal megválaszolva gondolta: „Hogy csak gürizzen?”
A Mester az aluljáró lépcsőjénél megállt a sarkon. Máriához lépett, a tolókocsis kislányhoz. Épp akkor jött érte az öccse, aki a kartonlapra írta rá, amit Mária tartott egész nap, hogy:
„Kérem segítsenek, mozgássérült vagyok!”
Délután arra haladva a Nemzeti Újság szerkesztője meg is jegyezte magában, hogy ez „túlság,” mert elég volna csakannyi, hogy: „kérem, segítsenek!” – azt mindenki látja bazdmeg, hogy mozgássérült vagy! Mire aztán a hat tizenötösre felszállt, már teljesen más járt a fejében. El is felejtette Mária tábláját. Fogat piszkált, meg választási statisztikát nézett. Irént hívta mobilon, hogy kint alszik nála, mert az asszony elment az anyjához.
A Mester eredeti szándéka szerint Mária kötényébe akarta begyűrni a pénzt. Aztán magát hirtelen ötlettől gondolva meg, visszatette a zsebébe és egy csokoládét adott a lánynak. „Úgyis csak hülyeségekre menne el az összeg.” – gondolta és a nappali melegedő felé indult. Tegnap a Géza ígérte, hogy, ha marad délről leves, tesz neki félre. Mikor odaért mosolygott is, mert az egyrészes bádogéthordót az ajtó elől nem vitte még el senki.
Eddig 3 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Molnár Zsolt (#19021) | 2010. április 09. 22:27 |
Tulajdonképp egész napi csövezés eredménye az írás... van a Népligetnél egy csajom- a Szandra- nem tudom, hány éves(szerintem ő se) tolókocsiban ül és csokit szoktam vinni neki ... az igazság, hogy pontosan nem tudta megmondani, hogy öccse van, vagy húga, aki kitolja oda kéregetni... aztán a Nyugatinál az aluljáróban Bahnhoff nevű helyen a Wi-Fi Bhanhoff kiszolgáló néven az attól is furcsább "wesztkod" kulccsal működik... ott sok az ember, a nyerőgép... a sztori meg odafolyt (tulajdonképp a sztoriban szereplő Mester szerénységem lenne :-) | |
| |
2. Molnár Zsolt (#19020) | 2010. április 09. 22:20 |
:-) hogy te milyen "vájt szemű vagy!" ...hmm (talán állomás, de annak épp ennyire lenne értelme) | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#18991). |
|
3. Nem Tom (#18991) | 2010. április 09. 08:51 |
Az írás nagyon tetszett. Talán, ha címnek az „Állomás”-t adtad volna, akkor nem hibázol bele két helyen is. Tamás | |
| |
