Bilincsben
Dátum: 2009. október 29. 09:17Műfaj: VersCimkék: sultan meséi, emberi dolgok |  |
Bilincsben
Egymással beszélgettek az őrök,
szidtak valami közös ismerőst.
Némán ültem, csak a láncom csörgött -
sorsomra vártam az ügyész előtt.
Kizártam magam a "más" világból,
mely génjeimre húzott rabruhát:
négy zsaru hozott egy szűk fogdából,
láncon rángatva, mint hamis kutyát...
Nem is tudom, hogy hol kezdődött,
hogy nem én megyek, csak visz a lábam,
hol léptem át a Törvényt először,
mióta élek az éjszakában?
És azóta mennyi bajt okoztam,
hogy beléptem e bűnös kőrbe?
Vicsorgó végzet jár lábnyomomban,
s nem merek nézni a tükörbe.
Fukar dög volt hozzám ez az élet,
úgy sajnált tőlem minden szépet - s jót,
és vágyaim forró tűzzel égtek -
miattuk lettem bandita, rabló.
Raboltam magamnak néhány percet,
míg azt hittem: én - nem is én vagyok,
és végezetül egy karpereccel
fizetem most a felduzzadt szaldót.
Míg gyerek voltam, azt gondoltam,
egyszer büszke lesz rám a családom
ha majd felnövök, mert nagykoromban
történész leszek,vagy feltaláló...
Nos: felnőttem hát,s itt csörgetem
most négy unott őr között a láncom,
és lóg a fejem, mert nem szeretem,
hogy akárki láthatja az arcom.
Ajánlás:
Bárcsak megtörölhetném a szemem,
és a kemény fickót megjátszhatnám!..
De nem tudom ebben a bilincsben!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
