Black Ice:17
Dátum: 2011. január 09. 09:31Műfaj: VersCimkék: halál |  |
Black Ice:17
A fájdalom jelét viseled magadon,
arctalan szellemek kísérnek utadon.
Tépik a lényed mi kiéget benned,
minek a megbánás ha jöttek a tettek.
Megannyi rossz közt nem leltél képet,
hiába kérted önön megmentésed.
Neked a hordában nem volt hova menni,
kérdéseidre nem válaszolt senki.
Szenvedésedet sem vették ők észre,
hogy neked is hiányzott a szeretet béke.
Adat a rendszerben eggyel több a létszám,
lefelé estél az életszamárlétrán.
A halál az egyetlen aki feloldozhat téged,
csak erre tanított és szájba vert az élet.
Ez feloldozás nélküli gyötrelmes ködtenger,
eltűntél ragyogni gyermekként kis ember.
Már nem bánthat senki csak ez járt a fejedben,
reszketve álltál egy fegyverrel kezedben.
Te sem vagy más mint egy átlagos nem szentebb,
de szülők helyett téged pofonok neveltek.
Téveszmét ittál így hazug volt álmod,
fiatalon nem sikerült felnőtté válnod.
Születésnapod van de nem érdekel senkit,
életlángod fújtad ez a végső tetted lett itt.
Meghúztad a ravaszt kiszálltál végleg,
magad mögött hagytál 17 fájdalmas évet.
Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
