Black Ice: Egy másé lesznek...
Dátum: 2011. július 20. 23:36Műfaj: EgyébCimkék: szerelem végzet sors érzelem |  |
Black Ice: Egy másé lesznek... Támogatta az elborult elme veszedelme. (2010.) "Csak a falon függő jelkép figyeli őket mozdulatlan zarándokként, örök némaságban. A sárgolyó eme kicsiny belsőparadicsomi rózsakertjében a pillanat édene jelen."
Black Ice: Egy másé lesznek...
Csókolóznak...
Szenvedélyesen sírva a boldogságtól, édesítik ajkaik, szerelemük pecsétjét.
Csillagként ragyogják be a sötét szobát, ahol csak egy gyertya lángja táncol.
Fénnyel mégis ők töltik fel, rejtet közös világuk.
A legtisztább örömmel hiszen együtt vannak, kétségek nélkül.
Gyengéd simogatással törlik le a szerelem forró könnyeit, egymás arcáról.
Szemeik mélyrehatóan keresve, figyelve minden rezdülést, kifele látva csodálják az egységes létezésük. Két szempár, de egy közös tekintet...
Szótlanok de minden részük együtt beszél. Az emberként lehetséges igaz egységes kontaktus teljes kifejlet formáját test és lélek által.
Csak a falon függő jelkép figyeli őket mozdulatlan zarándokként, örök némaságban.
A sárgolyó eme kicsiny belsőparadicsomi rózsakertjében a pillanat édene jelen.
Első létezésként ízlelték meg a szerelemgyönyört, és a társlélekpár eggyé olvadását.
Beteljesültek...
Együttesbelső lélekősrobbanás. A vágy és a csoda amire milliók várnak, mélyen igazán.
Ők már teljesek lélekben és testben összeforrva. Vibrálnak a közös lüktetésben, szívük talán soha nem dobbant ilyen gyorsan, verve a lét ütemét, hajtva forró vérüket a testben. Életszáluk aurájukkal harmóniában összefonódva, gyengéden szorítva egymást és csendesen figyelve ahogy megállt az idő. Nem titkolt kívánságként mindörökké...
Egymásé lettek...
Mosollyal, szikrázó szemüket lehunyva, egymáshoz bújva, átölelve boldogságvilágukat, közös álomban alszanak el szerelmesen, meztelenül, igazságként, egységesen.
A félhomályban igézően sugározzák az élet pompájának természetes lényegét.
Külső világ porából sarjadtak ők, bizonyítva a talányokra épült álomképeket.
Mégis valósággá váltak közösen, és a heverőn fekve, túlragyogják a világ sötét éjjelét.
Beérkezés...
A hajnalt villanások zavarják meg, gyorsan kutató fejlámpák tárják fel a szürkeséget.
Hangos ütemes légzéstorpanás hörög a csendbe. A citromsárga ruhásnak a maszkját, lassan pára lepi el. Vagy talán a belső könnycseppje tört forró utat magának legbelül.
Némán áll a szoba közepén, figyelve egy letűnt boldog világot, remegve tekintve el.
A szürkeségben a Nap tör utat, rávetülve fénnyel, a világméretűvé tágult oltárképre.
Ők már kihűltek a bűnős valóságból, gyásztáncot csak a csonkig éget gyertya tartott, végül s végzetül elfújta a halált árasztó szél.
Újabb védőruhába bújtatottak jönnek, és feljegyzik őket is mint a városban az összes elhunyt áldozatot. A biológiafegyveri vírus bomba gyorsan ölt, és némán...
Az épületek így sértetlenek maradtak, csak a jelkép a falon fordult le a halál fuvallatától.
Ők már nincsenek velünk. Talán felülről néznek le ránk együtt hiszen...
Egy másé lesznek...
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
