Black Ice:Fogtündér jöjj!
Dátum: 2011. május 27. 10:43Műfaj: EgyébCimkék: fogtündér |  |
"Ma gyökerestől megszüntettem az egyik problémámat. Egy fekete-lyuk az életemben. Ezért gyökerestől kell kitépni azt. Nem fáj a fogam már semmire..."
Ma gyökerestől megszüntettem az egyik problémámat. Egy fekete-lyuk az életemben. Ezért gyökerestől kell kitépni azt. Nem fáj a fogam már semmire...
Azt sem mondanám hogy begyulladt...
Én sem félek, neki sincs már idege ilyen érzésekre.
Szerintem ha szólni tudna mondaná, hogy elege van, az ilyen olyan tömésekből! Valahogy mindig különleges képessége volt kilökni magából az idegen anyagokat. Társai nem ilyenek. Ők képesek hosszasan elrágódni a dolgokon, és tudják, utána csak egy nagy nyelés következik. De mind egy-csapatban játszanak, lényegében külön kis kolóniát alkotva. Mind a részeim, és én ugyanúgy szeretem őket megkülönböztetés nélkül. Nem verem fogamhoz a garast, mert sokszor van, hogy egy petákom sincs.
A küzdelmeim során vannak akiket erőszakos módon hősként vesztek, véresen távoztak el, de mindig egy jó ügy érdekében.
(Olyanokkal szemben akiknek ötven centet sem ér a jellemük.)
Büszkén vállalom ha egyszer ismét újra így, otthagyom a fogam. Persze kénytelen voltam idegen zsoldosokat alkalmazni, akik őket helyettesítik.
Mindennek ára van csak győzzük megfizetni...
Bevallom őszintén eleinte idegenkedtem tőlük, és a kapitánynak is időbe telt amíg közös nevezőre jutva, egységes nyelven tudtak érvényesülni hibátlanul. Most már közösségi szinten büszkén ragyognak a világra. Néhányan közülük nagyon is fotogének, mégis ritkán kerülnek a rivaldafénybe. Erről részben én tehetek, és a játékos élet.
Talán a magyarázat részünkről csak annyi lenne...
Vannak életlepedékek amire nem elég a háromszori, vagy minden étkezés utáni fogkefélés. Van amit nem lehet manuálisan letisztítani, szóval teljes csillogású ragyogásra az életben nincs esélyük. Még akkor sem ha mindenki kimutatná a foga fehérjét. De legjobban a teljes szájzárral létezőket szánom, szerencsétlenek...
Nem rendelkezem fogékszerekkel, számomra tökéletesek így. Ügyesen tudnak tépni falatokat, és harapnak is ha kell. Közösen, együtt, nagyot tudnak szakítani, és ha mégsem, én mindig ott leszek velük és kölcsönösen segítjük egymást.
Irigylem a cápákat náluk ez egyszerű dolog, de semmi baj rajtam nem fog ki a fog, hiszen pótolható. És az élet játék foggal-körömmel a célig tovább haladható.
Az érzéstelenítés felesleges, fájón kell fájnia ha veszteséggel sújt a sok csontot rágni-kényszerített nyomor. És ez a kellemesebb, ha van mit rágni még...
Boldogan rejtem majd párnám alá mondva majd: Nyugodjál békébe drága fogam!!!" Hiszen részem volt, így igazán soha nem lesz pótolható.
Éjjel majd ezt suttogom amíg el nem alszom...
"Fogtündér jöjj... "
Tudom nem tejfog, de hátha fogadja...
És talán nem csak csekkje lesz a szolgáltatásáért cserébe érte.
Vagy meghagyja emlékbe hiszen, nekem megfizethetetlen az eszmei értéke.
