Black Ice:Lélekvándor
Dátum: 2011. július 17. 19:13Műfaj: VersCimkék: szerelem |  |
Black Ice: Lélekvándor
Magányba fojtva fulladsz, kiértene, exhumálatlan reményt,
álomvésetsorsod sírhantját siratod, misétlen életképedért.
Feltúróföldalatti ijedség, az időpilláin remegve lép a rész,
lehunyva kéjvágytálán más kacajgolyója fáj, emészt a vész.
Könyörgési süketszobád falát marva, ordít a csend beléd,
kívánva akarsz, éhezel tudom, morzsányi szeretetkenyért.
Glóriátlanított űrestestterem, parfümtelen a nedvhullalé,
lélekbelsőnyomásban vérkönnycseppjeink, így hull ő elé.
Keresztút ad lépheted keresztutasjövőd feléd, csak lásd jelét,
szíveddel láss, ne szívd látva, a színkavalkád hazugságképletét.
Véghezvigyed s lépj, felkúszva vár, pergő kivirított érzékiség,
ha nem hiszel nekem keresd tekintetét, benne önmagvadnyílét.
Kutasd forrásod szomjazó vándor, délibábok-közti fényrészedért,
megérted, megérte, kitárva boldogságkarjában, társad ki érted él.
Talán most is érzed, keres, várva várja kedvesét, ezért adj esélyt,
láss csodát te is, ha kitisztul az ég, életútporában csillagtekintetét.
Virágláncos gyöngysorszirmai ékesítik, lélekszivárvány koronaként,
fényében elalélt a lét, szanszkrit éltetősugara lüktetve, kábulatba tért.
Illatmámorától szív nesze amarilliszi szellő, belső rózsaszálszenvedély,
ajakharmatának csókigazságpárlatának ambróziája, térerényremény.
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
