Black Ice:Mézédes harmat
Dátum: 2011. január 04. 23:36Műfaj: VersCimkék: szerelem |  |
Black Ice: Mézédes harmat
Lényemnek a fénye, szerelem mi éltet,
maga a szeretet mi értelme a létnek.
Remény a hang, ha szavad rám talál,
pillanat csókkal, az idő megáll...
Látod... Érzed...Újra nézed...
Első percek lángja éget...
Szívdobbanás, hisz élni érdemes,
forró a vér, a vágy talál, keres...
Parázs a tűz...Izzó vad tavasz,
ösztönt feléleszt, mégis oly ravasz.
Mézédes harmat, egy kiszáradt világban,
megtaláltam benned, mit sehol senki másban.
Sötétben fény a gyönyör végtelen,
szerelem ha bűn...Én veled vétkezem.
Félelem nélkül lágy a ringatás,
érezni téged...Örökké varázs...
Tiltott a gyümölcs de izgatva visszatér,
lélek a testben...Mégis oly kacér...
Megvillant hát egy illendő erény,
teremtve teremtő...Gyengéd szenvedély...
Tündöklő álomból,tudatos valóság,
éber szédületben, érintetlen jóság.
Mézédes harmat, egy kiszáradt világban,
megtaláltam benned, mit sehol senki másban.
Halk sóhaj léleknek, mit nem ért józan ész,
eddig felek voltunk...Most lettünk egész.
Élet szép lángjában, őrült táncot járva,
hempergő lehelet...Rózsaszínbe mártva.
Szomjazó érzések itt, beszédesek lesznek,
felpezsgő áramlás s mindent megtesznek.
Teremtés szikrának tiszta villanása,
egybeolvad ismét...Egymásra vigyázva.
Összhang ez...Boldogság...Végtelen szerelem,
igézve újravés, az egybeforrt érzelem.
Mézédes harmat, egy kiszáradt világban,
megtaláltam benned, mit sehol senki másban.
/ Eme versből készült szöveg és így szám is. Akit érdekkel itt található./
http://www.youtube.com/watch?v=WbboXRJ7lwY
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
