Bon voyage
Dátum: 2008. június 16. 13:17Műfaj: PrózaCimkék: bon, voyage |
Egy öngyilkosság leírása, talán van, akinek megrázó, nincs happy end a végén. Az élet ilyen kártyát is kijátszik néha, van, aki a pakliból a halált húzza.
Döntöttem és most ez a döntés kötelez. Fuldoklom a félelemtől, a vágytól, a könnyeimtől. Nem vagyok képes koncentrálni, látom magam előtt az arcod, ahogy elmentél. Gyűlölet szikrázott a szemeidben, pedig fogalmad sincs róla, ki vagyok, mi vagyok, honnan jöttem és hová tartok.
Ítélkezel, hogy eltiporhass, hogy megmagyarázhasd a saját önző gyűlöleted. A hibáimat keresed, felnagyítod, okolod. Tíz körömmel kapaszkodtam az életbe, a meredély széléről húztam magam vissza újra és újra, de te rátapostál a kezemre.
Most. Most van az a pillanat, amikor fáradtan elengedem magam, kitárt karokkal zuhanok a mélybe.
Szemeim a tiédbe kapaszkodtak, én már nem haragszom. Nem érzek dühöt, búcsúzik tőled a pillantásom.
Ahogy zuhanok, egyre lejjebb elfog a hányinger, szédülök. Te pedig csak állsz a meredély szélén, megvető tekinteted elől nem tudok elbújni, kinyújtom a kezem, és hangtalanul sikoltok.
Nem nyúlsz utánam, talpad nyomán finom föld szitál arcomra.
Csak zuhanok.
Lassan, forogva, émelyítőn.
Már alig látlak, de pillantásod retinámba égett. Még nem fogtad fel, még nem érted igazán. Még munkál benned a gyűlölet, de ha kitisztul a pillanat és felfogod, nem vagyok már, akkor talán megváltozik a pillantásod.
Kárörvendőn gondolok a fájdalmadra, a keserűségedre. Ez az én bosszúm. A te büntetésed, amit hátralévő életben cipelni fogsz.
Az én könnyem és vérem szagát árasztja majd a bőröd, a ruhád. Az én tekintetemet, látod majd mindenütt. Az én hangomon szólít majd a szél.
Ott leszek benned és körötted.
Sosem hagylak majd felejteni. Ez az én bosszúm. Zuhanok, halkulnak a fények, erősödik a zúgás a fülemben. Ahogy elfolyik a vérem, úgy száll el belőlem az élet, erőtlen vagyok.
Szédülök, őrjítő ez a zúgás, szétrobbantja a fejem a csend zúgása! Már nem látok semmit. Csak tudom, hogy ott vagy. Valahol a tudatom mélyén, talán épp most illeszted a kulcsot a zárba, belépsz az ajtón. Szólongatsz, valami epéset akarsz mondani, hogy fájjon ismét. Azt hiszed, még érdekel?
Belépsz a fürdőszobába és meglátsz. Ugye látsz? Ugye látod a vérem, ahogy a kád vizét vörösre festi? Ugye látod, milyen elképesztően világít hófehér bőröm? Mint a Hold vérvörös bársonyán az égnek… talán megijedtél? Szólongatsz? Nem hallom. Nem látlak. Már utazom a végtelen felé. Nincs visszaút. A pengét nézed talán, ami a hófehér csempén koppant? Azt még hallottam. A koppanást, ujjam hegyéről köré cseppent a vér.
Gyönyörű vagyok ugye? Még így is. A halálban is. Búcsúzom.
Légy boldog, ha tudsz, bűnhődj! És kívánj nekem jó éjszakát! Bon voayage, kedvesem…
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikketMég nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.