vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Búsuló epilógus

Szerző: TaylorDátum: 2008. április 07. 09:48 Műfaj: VersCimkék: érzések, elmúlás, lélek

Búsuló epilógus

 

Este, ha elszürkülnek a fák

S fekete bársonypalástját felveszi az ég,

Csillagfényben fürdik az ág

S lehull a titokzatos éj.

 

Kint ülök a kertben egyedül,

S nézem a bús teliholdat,

Mellettem egy tücsök hegedül,

Énekli a változó múltat,

 

Minden régi szép emléket

S a szomorú, bús magányt,

Mely átjárta a térképet

Vérző szívem ablakán.

 

Múlnak a napok s éven,

Őszbe borul a lelkem,

Rám többé nem jönnek a fények,

Elhervad lassan éltem.

 

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket