Cipők a Duna-parton
Dátum: 2011. május 01. 00:31Műfaj: VersCimkék: emlékezés, fájdalom |  |
Istenem...
Borzongó fájdalommal
barangolt tekintetem
az árva cipők során
a Duna-parton,
s egy időre a Nap is
felhő mögé riadt.
Némelyiknek párja sincs...
Istenem...
sokukban orgona vagy
mezei virág hervadt.
S az a kicsiny gyermekcipőpár
jeges marokkal
fojtogatta torkomat.
Istenem...
A mécses lángja
küzdött a szélben,
s én karodba takartam
néma zokogásomat.
Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Magdileona (#23673) | 2011. május 07. 11:47 |
Köszönöm szépen, kedves Éva. | |
| |
2. Sonkoly Éva (#23670) | 2011. május 06. 15:51 |
Mennyi fájdalom... Szép emlékezés, méltó azokhoz akiknek ott maradt az életük. | |
| |
3. Magdileona (#23664) | 2011. május 04. 20:43 |
Tudom, mint ahogy azt is, hogy nem kevesen azt sem tudják, miről van szó... Köszönöm. | |
Válasz Rézi hozzászólására (#23663). |
|
4. Rézi (#23663) | 2011. május 04. 16:10 |
Jó! Megrendítő az biztos,de sokan még ezt-azt sem tisztelik..... | |
| |
