vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Cipők a Duna-parton

Műfaj: VersCimkék: emlékezés, fájdalom

Istenem...
Borzongó fájdalommal
barangolt tekintetem
az árva cipők során
a Duna-parton,
s egy időre a Nap is
felhő mögé riadt.
Némelyiknek párja sincs...
Istenem...
sokukban orgona vagy
mezei virág hervadt.
S az a kicsiny gyermekcipőpár
jeges marokkal
fojtogatta torkomat.
Istenem...
A mécses lángja
küzdött a szélben,
s én karodba takartam
néma zokogásomat.

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 4 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.


1. Magdileona   (#23673)

2011. május 07. 11:47

Köszönöm szépen, kedves Éva.

Válasz Sonkoly Éva hozzászólására (#23670).

 


2. Sonkoly Éva   (#23670)

2011. május 06. 15:51

Mennyi fájdalom... Szép emlékezés, méltó azokhoz akiknek ott maradt az életük.

 


3. Magdileona   (#23664)

2011. május 04. 20:43

Tudom, mint ahogy azt is, hogy nem kevesen azt sem tudják, miről van szó... Köszönöm.

Válasz Rézi hozzászólására (#23663).

 


4. Rézi   (#23663)

2011. május 04. 16:10

Jó! Megrendítő az biztos,de sokan még ezt-azt sem tisztelik.....