CsáBika2...avagy a legenda folytatódik
Dátum: 2011. augusztus 07. 13:33Műfaj: EgyébCimkék: üde |  |
CsáBika, a legelő virgonc bikája csak nem bír férfiasságával, vagyis bikaságával. Továbbra is járja jól megszokott útját. Hódításait hatalmas csalódások követik.
A legelő egy sziget. Egy szent sziget.
A csorda a régi. Tehenestül, bikástul. Még mindig legelésznek.
A friss fű illata egyre több tehenet csalogat magához a szomszéd rétekről.
Nagyobb lett a felhozatal. A bikák csorgathatják a nyálukat. Csemegézhetnek kedvükre.
A csajok megtartották jó tulajdonságaikat. Még mindig megbeszélnek, kibeszélnek. Újra kérődznek.
Hogy min?
A főbika eddig titkolt csábításán. Már nem titok. Előbb-utóbb kiderül a turpisság. A sánta kutya projekt. Csak itt a bikát érték utol.
Nem ő az alfa hím, mégis hódít. Vagyis csábít, miközben lódít. Jó nagyokat.
Megint lebukott. Számonkérés, mentegetőzés. Nem veszi észre, hogy maga alatt rágja a füvet.
Egy régi új tehén kerül a képbe. Fura egy helyzet. Ő is áldozat. Még nem tudja szegény. Halálosan szerelmes. Hamarosan eloszlik a rózsaszín köd.
Ő is úgy járt, mint a többi. Sőt! Rosszabbul.
Beleszerelmesedett a legelő hírhedt bikájába.
Még nem tudja, kivel áll szembe.
Nem követte az első leégést, pedig a lángok az eget nyaldosták, perzselték a füvet.
Kár, hogy a bika farka nem kapott lángra. Csak egy kicsit. Talán nem lengette volna tovább.
Az események peregnek.
A régi új tehén angyalként repdes a virágos réten. Issza bikája szavait. Már majd egy éve.
Naiv boci szemei csillognak a boldogságtól.
Egyszer csak gondol egy nagyot, és odasurran egy úgy nevezett oldalági sógornője mellé. Bár ő szerencsére nem csábult el, átlátott a bika szarvai közt.
Ki is borult a bili. Nyomot hagyott a legelő zöld füvén. Azóta is bűzlik.
Nézzük csak, miért is a közeledés. Mi lehet az ok? Ott sem virágosabb a rét. Nem emiatt. Somfordál, egyszer csak felbüfögi a dolgot. Innentől együtt kérődzik a két tehén. Csillag, és Holdvilág.
Folyik a csámcsogás. Természetesen a főbikán rágódnak.
Úgy látszik, sablonos a bika bőgése. Mindenkinek ugyanazt múzta a fülébe.
Tisztul a kép. Csillag rávetítette fényét Holdvilág rózsaszín ködben elhomályosult agyára. Fájdalmas a felismerés. Átverték. Tenni kellene valamit.
Megegyeznek. Lépre csalják a bikucit. Újra.
Pár perce még Csillagnak suttogta a fülébe:
- Hiányzol szépségem!
- Van más állat is, akinek ezt mondod? - kérdezte Csillag.
- Dehogy! Megváltoztam! Észrevehetted! Csak te vagy! - csámcsogja CsáBika.
Természetesen hazudik, mint mindig.
Szegény Holdvilág fülei lokátorként működnek. Veszi az adást. Áthallotta a hazug szavakat, melyeket Csillag sugárzott az éteren keresztül.
Neki is mondta már ugyanezt. Szó szerint.
Szegény Holdvilág Csillag vállán sír. Könnyei eláztatják a legelő szép, zöld gyepét. Valaki bele fog fulladni a sárba.
Éjszakába nyúló keserves bőgések követik egymást.
Csillag rágódik. Talán nem kellett volna elmondania mi a bőgés.
Dehogynem! - villan fel agyában. Jól tette.
Már ideje lenne, ha letörné valaki az ilyen farkát lobogtató bika szarvát.
Az biztos, hogy amíg vannak hiszékeny, szerelemtől elvakult tehenek, addig bika is lesz, aki a szarvára tűzi őket. Azután pedig győzelmi zászlóként lobogtatva sétálgat a legelőn.
Remélhetőleg Holdvilág hamar észhez tér, és nagyot szökken, mielőtt még a bika a háta mögé kerülne.
- Csá! Bika! Nincs tovább! -így int búcsút csalfa szerelmének Holdvilág!
vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket
Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Hulló Csilla(g) (#24285) | 2011. augusztus 19. 13:20 |
Köszi Luciferkó! A busák nem legelésznek, vizelésznek! :P Pussz! | |
| |
