vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Csodálkozás

Szerző: Izisz 40Dátum: 2010. augusztus 03. 12:47

Műfaj: VersCimkék: bánat, szerelem, hiány

Hallom, mióta más az asszonyod,

Nem érdekes, ha több lett a dolgod.

Megváltoztál! A konyhában sokszor látni,

Mondják, a fakanállal jól tudsz bánni.

Mire a Madam a munkából hazaér,

Asztalon van kés, villa, tányér.

Ha kész az ebéd, gondozod a kertet,

Hogy van ez? Nálam az ásót alig ismerted.

Mikor még veled párban éltem,

Hogy nem tetted mind ezeket is értem?

Talán Ő az okos!? Úgy rendezi a dolgot,

Minél több legyen a dolgod.

A munkához bármikor hozzáférj,

De köszönetet érte sose remélj.

Kitérdelt a nadrágod,

Vasalót az már régen látott.

Több napos az inged,

Mégis készséggel elvégzel mindent.

Ezek után miért fontosabb Ő? Nem értem.

Mitől változtál meg így, kérdem?

Én meg csak tépelődöm, hol rontottam el?

Talán életünket okosabban kellett volna indítani!

Senki nem tud vidítani.

A párnám könnyektől nedves,

Ez mind miattad van így Kedves!

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Eddig 1 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.

1. bobita   (#21257)

2010. augusztus 04. 12:50

nem rontottál el semmit, ezért a tépelődő-értetlenkedő-csodálkozó vers is csak újabb felesleges könnycsepp a kispárnán,