De nagyon messze van

Szerző: SzatDátum: 2008. június 10. 08:15

Műfaj: Vers

Kettőre, néha háromra,
rányomok egy kalapot;
Talán először figyelem,
de semmiféle érzelem.
Hormonok és hajsza,
senki se készül a tavaszra.
Mindig ugyanaz játszik,
egy piros alma meg egy krumpli.

Kiszedtem már a magját,
keserű, de néha más,
nem érzem a haragját;
sőt semmit sem érzek belőle.

Lenyomtam már pár évet,
illatát még érzem,
lassan csurgatok egy kis mézet.
Megint volt egy uborka,
de minek holnapra?

Már megint csak nézek,
de minek féljek.
Itt vagyok a hegyeken túl,
tele a fazék, majd kicsordul.

Mater oh, drága
mesélj inkább nekem.
Csak nehogy újra,
megint ugyanabba,
adj szót, egy madarat,
egy tüzes vasat,
egy hihetetlen szerelmet.