Éber boldogságban kínzó álom
Dátum: 2010. március 10. 15:41Műfaj: PrózaCimkék: álom, szerelem, valóság, féltés, félelem, boldogság |  |
Amikor az ember élete nappal tökéletes, éjjel a tudalatti felébred, hogy megmutassa van mitől félni. A félelem elronthat minden érző éltető világot. Csak így próbáltam értelmezni azt a képet, hogy egy láthatatlan kéz valamit ablakomra karcol......
Aludnék, szállnék a valkűrökkel egy kört az álmoknak szürke búcsút intve. A nappalok, oly zsúfoltan telnek boldogan, hogy éjjelre csak rémálmok ragadják meg az elfogult tudatalattit. Ahogy egy láthatatlan kéz betűt karcol az ablakra kicsapódott párára, én halálra rémülök...
Elveszíthetlek téged is bármelyik pillanatban pedig igazán még enyém sem vagy. Leírok valamit a párába és egy meleg sóhaj eltűnteti. Attól félek, hogy neked adom az általam nyújtott idillt, amely oly törékeny, hogy a kiábrándult cinikus pusztítás eltiporja. Ha egyszer csalódtunk, félünk, hogy a bennünk épült menyország romokba dől.
Ebben az álomban ne légy te az átlátszó ablak!
Ne hagyd, hogy féljek és ne hagyd hogy féltselek!
Megérzed minden rezdülésem. Ha egy cseppnyi kétely is felmerül bennem, mutasd meg,hogy az általunk épített valóság létezik és nem csak átlátszó üvegfátyol. Fojts meg bennem minden rémálmot, mert csak a fény mi minket éltet!
Eddig 6 hozzászólás érkezett.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.
1. Nem Tom (#18479) | 2010. március 14. 20:34 |
Szia, Taylor! (Ugye nem tévedek?) Egy kicsit még gonoszkodok. Utálom a más boldogságát látni! :- ) Szóval, ha nekem a múzsám szépet írna rólam (ez csak scifi lehetne), azt mondanám, hogy igazgyöngyök peregnek ki a tolla alól.:-) Én barátaimnak soha nem mutatom meg az írásaimat. De, ha egy irigyemnek diszkréten csikorognak a fogai, akkor ezt már pozitív visszajelzésnek veszem. Mikor vadidegenek babérlevélért rohannak a közértbe, ha meglátnak, akkor már egy picit ki is húzom magamat. Viszont, ha egy hét múlva még mindig tetszik amit régebben írtam, akkor vagyok maradéktalanul elégedett.Tamás | |
| |
2. white light (#18476) | 2010. március 14. 13:55 |
Ne aggódj értem Tom! Egy tányérból eszek egy múzsával de nem veszünk össze rajta :) És tetszett neki amit írtam... Meghatotta. Benne is van egy kis félsz annak ellenére hogy mindent amit csak tudunk megadunk a másiknak....Azon a szinten vagyok hogy én is akkor kezdek el dalolni ha a páromat másik madárketrecbe teszik, mint a papagáj akit elválasztanak a társától. Amikor együtt vannak akkor persze nagy a csend és nyugalom és akkor a hím semmiképpen sem akarja utánozni egy fax vagy egy autóriasztó hangját. :D :D | |
Válasz Nem Tom hozzászólására (#18472). |
|
3. Nem Tom (#18472) | 2010. március 14. 07:41 |
Szia, Dani! Már-már aggódni kezdtem érted, de addig, amíg nálad a múzsák hosszú tömött sorban állnak, nem lehet sok bajod. Mert, ahol egy eszik, ott kettő is jóllakik. De, ha előtted a tányér az már cikisebb. Tamás | |
| |
4. white light (#18453) | 2010. március 13. 11:01 |
Alapvetően lehetséges hogy trilogiát alkot... Bár erre én még nem gondoltam, főleg hogy ez az írásom másik múzsához szól. De alapvetően igazad van abban hogy két embernek kell tekerni és a mostani kapcsolatban érzem is hogy mind a két ember egyformán teker..... Inkább ez abban különbözik a másik kettőtől hogy benne van egy alaptalan félelem is, de ugyanakkor ez kell ahhoz hogy ne bízzuk el magunkat. És Tamás örülök hogy olvasol, és köszönöm a tanácsot :) | |
| |
5. Nem Tom (#18447) | 2010. március 13. 08:56 |
Az Álomszinezés, az Osztozás, és ez a mű nyilvánvalóan egy trilógiát alkotnak. Néhány kéretlen tanácsot adnék a műveid tartalmával kapcsolatban. 1.Ha magadban jobban bízol, benned is jobban fognak bízni.2. A tandembringát hegynek felfelé, mind a kettőnek kell tekerni.3. Nem fontos elérni a csúcsot, mert onnan már csak lejtmenet van. Arra gondolok pl., hogy mondjuk élt huszonhárom évet… aztán megnősült. Bocs, ez persze vicc volt. Amolyan édesbús. Tamás | |
| |
6. laca6909 (#18444) | 2010. március 13. 06:38 |
Ahogy azt egy "Szipus" mondaná: Ez nagyon ott van!!! | |
| |
