vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Ébredés

Műfaj: VersCimkék: vers, nemegyszerű

Néma hangszer - halott dallam,

Tátogó trilla - meg nem írt futam,

Elhagyott színpad kihűlt fényei,

Üres szobák vak tükrei.

 

Sötét folyosók kongó hangjai,

Előcsarnok süket sarkai.

Néptelen utca szürke betonja,

Sötét sugárút, megszűnt vasút vizes peronja.

 

Néma város - halott házak,

Tátongó ég, meg nem született szárnyak,

Elhagyott utak, kopár erdők,

Üres ugarok, szikkadt mezők.

 

Sötét hegyek dermedt sziklái,

Egy földrész sohasem élt árnyai,

Néptelen bolygó gomolygó felhői,

Fekete világűr elfeledett rabjai.

 

Tak -tak-tak-ti, - rezgés egy sugárban,

Tak -tak-tak, ti ott a homályban,

Ti -tak-tak az ütem halad,

Tak -tak-tak-ti, dallamat írjatok ti!

 

Halk nyávogás, - elvéti az ütemet.

Néma hangszer, most pengetik erőtlen kezek.

Csendül a trilla, hegedűn egy futam,

S a szárnyas kabát fogán mosoly villan,

 

S figyel mind - ki arra vár,

Hogy a kottát valaki játssza már!

Azok ülnek,látják a csendet. Várnak.

Tak -tak.. Ti -tak-tak.. Megtölti a termet! 

 

Odaül minden székre, sustorog és ordít,

S megfogja kezét az Egynek,

Megmozdul a pálca mit szemek követnek,

Ütemére a Remény Költeményének.

 

vissza a főoldalraajánlom ezt a cikket

Még nem érkezett hozzászólás.
Új írásához regisztrálj, vagy lépj be a jobb oldalon.